Lana Lacey Lohan

Posts : 2 Join date : 2009. Oct. 11.

Lana Lacey Lohan
"Akarok rajzolni valamit, ami jelent valakinek valamit. Tudod, meg akarom rajzolni a vak hitet, az elmúló nyarat vagy csak egy pillanatát a tisztaságnak."

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Lana Lacey Lohan
BECENÉV Lacy Smile

Jégcsap

NEM Nő
SZÜLETÉSI HELY San Francisco
SZÜLETÉSI IDŐ 1992 november 1
SZAKIRÁNY Képző- és iparművészet

APA Peter Lohan
ANYA Marie Emma Watson
TESTVÉREK Belinda Lohan (5éves) David Lohan (24 éves)
HÁZI ÁLLAT Egy kutya (Csoki)
ANYAGI HELYZET Gazdag. Apámnak cégje van itt San Franciscoba és New Yorkba is. Anyám meg festészetbe öleli magát, és plusz nagy vagyont örökölt.

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
Ha Lana nagy képű lenne, akkor csak annyit mondanék, hogy egy angyallal találkoztok össze. Egy részt igaz is, hosszú fekete haja a hátát simogatja. Göndören, és egyenes, kiengedetlenül, felgumizva is hordja. Zöldes szempár tekint a világra, szempilláit ellenállhatatlanul tudja rebegtetni. Szemei nagyok, és szemöldöke vékony ívet rajzol. Nem túl magas, de nem is alacsony. Ekkor mondják, hogy majd a magassarkú segít rajta. Lana az összes cipőt szereti, ami csak létezik. Arca ovális, szája vékony. Alakja karcsú. Kontaktlencsét visel. A ruházatára a keverék szó jellemző. Bár előnybe részesíti inkább a nőies formát, de a lazább stílust se veti meg. A kiegészítőktől, és a körömfestéktől se riad meg. Van orr piercingje. Inkább a sötétebb színek jellemzik, a smink alapelv.

JELLEMRAJZ
Jégcsapot említtetünk mint, becenevet. Ennek van alapja. Nagyon rideg tud lenni. Nehezen nyílik meg mások előtt, így egy új társaság beilleszkedésébe is problémák vannak nála. Művész lélek, de ez természetes, minden Dorian művészet iskolásnál. Érzékeny típus. Kevés embert enged magához közel, mert fél a csalódástól. Törekvő típus, szeretne minél többet elérni az életben. Elégedetlen típus, soha nem elégszik meg munkáival. Mindig talál valami kis hibát. Vadóc külsőjéhez, érzékenyebb lélek tartozik. Egyszerű így próbálja azt sugallni, hogy kemény, és semmi nem töri meg. Ha a barátoddá válik, nincs menekvés. Az a kevés barát nagyon fontos neki. Pontatlan, ami nem olyan jó tulajdonság. Szeret kiállni az igazáért, tehetséges. Rossz az, hogy mindent fel tudd fújni, és néha elviselhetetlenül bunkó tudd lenni. A rossz tulajdonságok ellenére szerethető. Nem lenéző az ösztöndíjasokkal szembe. Pokolian tud szeretni, és utálni. Mások problémáival sokkal jobban szeret foglalkozni mint a sajátjával.

EDDIGI ÉLETED

Az életem története Marie és Peter szerelmi romácávval kezdődött. Nem indult komolynak, egész fiatalok voltak még. A középiskolában ismerkedtek meg a véletlen folyamán. Anyám már akkor is kamatoztatta tehetségét. Apám apja,meg felfigyelt rá. Véletlenül az egyik rajza a Peter táskájába maradt, és innen már minden simán ment. Miután kijárták, az iskolát összeházasodtak,és gyerekeket szültek. Én másodikként láttam meg a napvilágot. A szülésnél voltak egy kis problémák. De szerencse, hogy kitűnő orvosok vették kézbe az irányítást. Itt is meglátszik, hogy mi mindenre jó ha a pénztárca rendesen kidudorodik.

Kiskoromban, semmi olyan dolog nem történt amire emlékeznem kellene. Minden úgy történt ahogy a nagykönyvben benne van. Cseperedtem, játszottam, oda voltam a rajzfilmekért, a babákért. Bár a babás korszak nem sokéig tartott nálam. Inkább a festészet vette át a szerepét. Már mikor járni tudtam,mindig kiszöktem a szobából, és lestem ahogy az anyukám dolgozik a műtermében. Már ekkor rabul ejtett. Akkor is éreztem, hogy nekem is követnem kell. Esténként mikor végzett felrohantam, és azt színleltem,hogy alszok. Kaptam tőle egy jó éjt puszit, és beszippantottam a festék szagát. Na ennyit arról, hogy kötődők én a festészethez. Imádtam, az anyukámat, ő hozzá álltam a legközelebb.

Született egy húgom közbe a drágalátos Belinda. Anyáék elég elfoglaltak voltak, így sokat foglalkoztam vele, mint bátyám velem. A bátyámmal nagyon jó kapcsolatot ápolok. Igaz nálam 7 évvel idősebb de mindig is megértettük egymást. A húgommal már egy kicsit másképp volt a helyzet. Ő inkább a cselszövő típus. Mindig is kiidegelt, és elérte , hogy mélyen lehangolt állapotba kerüljek. Ez pont fordítva volt a bátyámmal mindig felvidít. Igaz az sose felejtem el, mikor kikötöttek egy karóhoz a haverjaival. Mindössze 7 éves voltam. Idegesítette az, hogy mindig utána koslatok. Oké mondjuk meg, hogy csak a haverjai érdekeltek. Azért megnyugtatok mindenkit, hogy én is néha bevetettem olyan módszert a húgommal kapcsolatba ami nem volt erkölcsös.

Már 12 évesen lerajzoltam, és lefestettem mindent ami csak a környezetembe van. A legjobb tanárt kaptam mellém. Az anyukámat. Sokat jártunk kiállításokra, és tárlatvezetéseket is vállalt. Amin én is részt vettem. Egy időben, még az egyik múzeumnak is vezető tagja volt. Megbecsülték munkáit, és elvárta, hogy én is ezt érjem majd el. Elsőnek persze csak a kéznyomaim maradtak meg a papíron. Az egyik szempontból jó volt, legalább nem a falon ékeskedtek sivár műveim . Ezután már, minden ment magától. 12 éves koromig egy kicsit egyedül éreztem magam. Pontosabban mindig is vágytam egy kutyára. De a bökkenő az volt, hogy az apukám allergiás az állatszőre. Az egyik esős délutánon, hazafelé menet az iskolából, egy szokatlan dologra lettem figyelmes. Egy kutya be volt szorulva egy elhagyatott ház kerítéséhez. Borzalmas volt hallgatni a fájdalmas nyüszítésit. Nem gondolkoztam, és nem is számoltam a következményekre. Azonnal megmentettem a kutyust. De egyben azt értem el, hogy beleszerettem. Tudtam, hogy ha hazaviszem, fordulhatok is vissza, de ha itt hagyom szegényt, akkor bele se gondolok mi történhet vele. Hazavittem, egy ideig el is tudtam rejteni. De túl sok volt a megmagyarázhatatlan dolog. Az eltűnt papucsok, cipők, a megrágott tárgyak, és be is piszkított. A szobalány vette észre. Lebuktam, el is vették tőlem. De a befordulásom miatt visszakaptam.

A kamaszkor. Amit az ember legszívesebben kitörölne az életéből. A pattanások , a hormonok, és az, hogy feje tetejére áll a világ. Az, hogy mindenkinek meg akarsz felellni. Én is e világ szerint éltem. Ekkor még szemüveges voltam, amit egy fél évvel ezelőtt kaptam meg. Nem szerettem állandó cikizésbe részesültem ez miatt. Még ha elméletileg, se ronda, és se szegény nem voltam.
A bátyámmal már ekkor sok programot szerveztünk. 14 évesen sokkal szívesebben engedtek el, egy felnőttel koncertre, mint egyedül. A festészet , és a fényképezés mellett lételemem volt a zene. Minden úgy ment ahogy mennie kell. A koncert élvezetes volt. Tomboltunk, őrületeseket sikoltoztunk. Akkor volt a legnagyobb baj, mikor elvesztem. Túl nagy volt a tömeg, én meg elengedtem David kezét. Talpraesett lánynak ismertem magam, így kikászálódtam a nagy tömegből. Próbáltam Davidet hívni, de ki volt kapcsolva. Nem tudtam mi lehet vele, és a haza felé vezető utat se tudtam. Így a sportpálya előtt várakoztam, ahol a koncert volt megtartva. A baj csak akkor volt, mikor egy csapat részeg pasi a környékre tévedt. Féltem, és kiderült, hogy okom is van rá. A fiúk felém közeledtek és körbe vetek. Elkezdek, ocsmányságokat mondani, és az egyik még fogdosással is bepróbálkozott. Persze, mondhattam én akármit. Tudtam, hogy csak pia hatása miatt történik ez . Segítségért kiabáltam, de senki nem volt az utcán. A hajamba kapott a pólóm alá akart nyúlni. Annyira megalázó volt, ahogy a többi pasi nézte. Egy nem odafigyelt pillanatba, megrúgtam, ahol a pasiknak a legfájdalmasabb, és elrohantam .Nem jöttek utánam, csak a kacajukat hagytam magam után. Sírtam, és ráadásul az eső is eleredt. A sötét utcákon sétáltam, egyedül esőbe. Rémes volt, igaz nem történt meg a megerőszakolás, de az a tudat, hogy velem is bármikor megtörténhet az ijesztő. Ekkor váltam rideg, és ennyire bizalmatlan az emberek felé. Az esőben a bátyám talált meg, és ő vitt haza.

Ezután az esett után, elvittek pszichológushoz is. Nehéz volt feldolgozni az esetet. De sokat tanultam belőle. Ekkor még egy törés az életembe, nem sokkal az esett után. kiderült, hogy apa csalja már egy ideje a titkárnőjével anyát. Avval a szakadt libával. ez után nagy családi viták következetek. A bátyám, is igaz szerelmet talált, és elhagyta a házat. Tudtam, hogy eljön egyszer ez a pillanat is, de annyira rémes volt, hogy nem láthatom minden nap. Magát hibáztatta az esti történtek miatt. Ezután, már csak a kutyámra támaszkodhattam, és a festészetre. Emellett beleszeretem, a fényképező gépe is. Elkapni egy pillanatot ez volt a csodás érzés. Szétcsúszott egy kicsit az életem. Valahogy semmi nem akart összejönni. Az iskolában megelégeltem, hogy mindig a pápá szemem miatt csúfolnak, ezért kontaktlencsére váltottam.

Az otthoni légkor, úgy ahogy megjavult. Anya megbocsátott apának, én meg csak a lényegre koncentráltam, és elpróbáltam temetni az az estét. Úgy döntöttünk, hogy felpakolunk, és New Yorkba megyünk egy új élet reményében. Azért New York,mert ott van apának a másik cége, és mert ott van A Dorian Művészeti Iskola. Apám egyik haverja, ódákat zengett az iskoláról. Minden menő, és tehetséges fiatal ide jár. Persze az ösztöndíjasakat lenézik. Elsőnek, nem tetszett , nagyon ellenkeztem .De rá kellett jönnöm, ha szeretném a tehetségemet kamatoztatni, akkor nem elég anyám szoknyája alá bújni. Meg a levegő változtatás se ártana. Elköltöztünk, én meg izgatottan vártam, hogy felvegyenek . A sok pénz által, nem kellett ösztöndíjra pályáznom. Sikerült . Ennek örömére már t7 évesen a negyedik évfolyamot kezdtem el idén. A beilleszkedés nehezen ment . Lényegébe pozitívan csalódtam. Csak a bátyám hiánya okozott néha traumát, hisz ő nem jött velünk.Az iskola alatt jogosítványt is szereztem. Ha befejezem az iskolát szeretnék értelmet találni, a sok év küszködésébe.

Posts : 2 Join date : 2009. Oct. 11.

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
-Csoki (Kutyám)
-Csokoládé
-Kávé
-Zene
-Fényképezőgép
-Festékhez szükséges, cuccok
-Bátyám
-Kocsim
SOHA
-Zsíros húsi
-Olcsó ruhák
-Macska
-Rovarok
-Tengeri ítélek
-Drog
-sport
FÉLELMEK
-A csalódástól, hogy nem felelek meg anyámnak.
-Rovarok
-A szerelem
EGÉSZSÉG Macskára
SZOKÁSOK Nincsen sok. Harapom, a számat ha ideges vagyok. Nem tudok tévé mellett elaludni.
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?Mert anyámat szeretném követni. Imádok rajzolni. Festeni, valami újat alkotni. Szoros érzelmek kötnek a téma iránt. Mert kevesebben válasszak, mint a táncot vagy a zenét.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB: Nincs, nem most kezdek.

PRÓBAJÁTÉK
Az idő gyorsan tud repülni feledtünk. Már egy ideje itt vagyok New Yorkba. Pedig olyan mintha csak 1 napja szálltam volna fel a repülőgépre, és érkeztem meg volna a fények városába. Az első évemet sikeresen túléltem az iskolába. Ha már itt tartunk iskola, elfogok késni az órámról. Atya Úristen mindig ez van. Minek van a vekker a fenébe. Magamba mérgelődtem, miközben felvetem az egyenruhát. Amit már volt időm megszokni, bár nem szerettem. Hajamat gyors összekapartam .Összepakoltam a szükséges felszerelést. Lerohantam a lépcsőn, egy falat lekváros kenyér. Egy korty narancslé, a szokásos alma. Elköszönés a kutyámtól. A kocsim már a bejárón állt, a motor hangosan jelezte, hogy indulásra kész. A magnó hangosan bömbölt, és én lehet, hogy átmentem néhány piros lápán. Hopsz, majd a rendőrbácsival elintézem. Gyors leparkoltam, és azt hiszem a nagy sietségbe egy kukát is ledöntöttem a helyéről. De nem foglalkoztam vele, rohantam inkább az órára. Mikor beértem nagy rohammal nyitottam ki az ajtót. Mát mindenki bent volt. Elpírosodtam. * -Bocsánat, már megint az a fránya dugó- *Hazudtam egy sort, és aztán le is ültem a helyemre. Ami hátul volt található. A természettel ismerkedtünk meg egy tájképet kellett festeni. Nem a kedvenc részem, , de elővettem a felszerelést, és elkezdtem a munkát. Közbe a szememmel Lizt kerestem, de nem találtam. Ő az egyik akivel megtaláltam a közös hangsúlyt. Kevés barátom, mert nagyon válogatok. Annyira elgondolkoztam, hogy csak a tanár figyelmeztetésére lettem figyelmes. Elszégyellve, de belekezdtem a munkába. A kép hamar összeáll, egy havas tájat választottam. Szeretek festeni. Egyre több mindent sajátítok el. Anya is megjegyezte a fejlődést, és a bátyám is aki persze San Franciscoba maradt. Mikor végeztem, elpakoltam, és gyors beadtam a munkám. Osztályozta,mert késtem. Hát remélem tetszeni fog neki. A teremből kilépve megpillantottam Lizt. Csodálkoztam, hogy mégis ő itt. Nem értettem, hogy akkor mért nem jött be, órára. Gyors odasiettem, és máris rátekintettem a lényegre.
-Szia, hogy hogy nem voltál órán? Mi a baj? -Láttam, hogy sírt. Hirtelen rossz érzés kapott el. Vártam, hogy válaszoljon bár gondoltam, hogy mi áll a hátérbe, vagyis ki. Tomy, aki állandóan megbántja, és ez a lökött, még így is szereti. Épp elakarta mondani, mikor a látóhatárba megjelent Tomy. Ez se tud jobbkor jönni. Morogtam egyet mikor odaért, és azt kérte,hogy lépjek le. Az várhatja, nem hagyom itt Liz ilyen ideg állapotba.
-Te szerencsétlen, már megint mit műveltél Lizzel? -Kérdeztem a srácot, de Liz csendre intett, és azt kérte, hogy hagyjam magukra. Nem , és nem. De mikor megpillantottam Liz , tekintetét, máris inkább hátráltam.
-Végül is a szervezetembe lévő koffein kezd veszélyesen normális lenni, elmegyek iszok egy kávét.-Sóhajtottam egyet, és tudtam, hogy ezek után hosszú sztorit kell végig hallgatnom. Párszor hátrapillantottam,de végül mindig visszatért a tekintettem az eredeti célomra. A kévéautómata.

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 33 Join date : 2009. Aug. 28. Age : 33

Jégcsap,
Sajnálom, hogy én vagyok a rossz
hír hozója... Az előtörténeted rendben lenne,
csak sokáig tartott értelmeznem a mondataidat.
Sajnos sok a vessző- és helyesírási hiba.
Mi lenne, ha ezeket megpróbálnád javítani?