Heloise Daphné Brightmore

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 22. Age : 32

Heloise Daphné Brightmore
Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV - Heloise Daphné Brightmore
BECENÉV - Daph a leggyakoribb, ezen kívül Loise illetve D
NEM - Nő
SZÜLETÉSI HELY - Reading, England, UK
SZÜLETÉSI IDŐ - szeptember 6., 1991
SZAKIRÁNY - Ének-zene

APA Natheniel David Brightmore (46) Tipikus angol sznobnevelésben részesülő szülő, akinek sikerült kitörnie az etikett világából és élhette fiatalkori éveit.
ANYA Elizabeth Mary Brightmore (45) Szigorú, kecses és távolságtartó nő. Életét a család és a munka teszi ki. Gyermekeit a rájuk váró nehéz és kegyetlen világ szellemében "neveli".
TESTVÉREK Carlie Julia és Jared Thomas Brightmore.
Carlie (7), vidám, energiával teli kislány. Nagyon ragaszkodó, de ez betudható a korának. Imádja nővérét és bátyját.
Jared (25), tipikus szívtipró, aki után megfordulnak a lányok és bár nem mindig, de néha napján ezt ki is használja, anyja nem tetszése ellenére is.
HÁZI ÁLLAT Egy Rottweiler (6), aki a Zéno névre hallgat, már mikor nem a szomszéd család perzsamacskáját üldözi és La Bella a Madárpók.
ANYAGI HELYZET
A család anyagi helyzete felettébb kitűnő. A The Angeles Magazine-nál nem csekély százalékú részvénnyel rendelkező apa és a The Beautiful Brightmore (BB) divatház vezérigazgató anya lévén, elég szép megélhetésre tettek szert. Mondhatjuk úgyis a dédunokáknak sem lesz nélkülöznivalójuk. Viszont Daphné ezt egyáltalán nem használja ki. Sőt gyűlöli a pénzt.

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
Félhosszú, tépett, kissé kócos benyomást keltő, dús szőke hajam van, világos kékes-szürke szemeim, melyeket fekete szemceruzával szoktam kiemelni, telt ajkak, melyhez nagyon ritkán szájfényt használok, s vörös rúzst, azt egyszerűen imádom, valamint vékony, íves szemöldököm van. Nem szeretek sminkelni a természetes szépséget részesítem előnyben, de ritkán akadnak kivételek. Mikor rám jön a "kicsit sminkeljünk" vágy illetve, mikor anya kérésére fotóznak a BB divatháznál, kivételesen kötelező elviselnem a tonnányi vakolatot magamon. Arcom kissé kerekded, de nem telt, néhol az orrom körül előtűnik pár apró szeplő, melyeket igenis szeretek, hisz különlegessé tesznek, legalábbis szerintem. Mosolyom, barátaim szerint gyermeteg, s mikor nevetek apró gödröcskék jelennek meg az arcom két oldalán. Átlag testmagasságú, 173 cm magas vagyok és 50 kg. Karcsú testalkatom van, de nem vagyok anorexiás gebe és bár nem nagy, de telt idomokkal rendelkezem. Előszeretettel űzök különféle sportokat, mint például kosárlabda, football és floorball, ennek ellenére, öltözködésem igen eltérő a sportostól, vagy az átlagostól. Ruháim általában sötét árnyalatúak, például fekete, szürke, piros illetve ritkán pink, lila és kék. Mást nem igazán hordok. Nem illik hozzám. Akár mennyire is szeretek egyedien öltözködni, szívesen viselek egyenruhát, mert ilyenkor úgy érzem, tartozom valahová. Ezen kívül előszeretettel viselek karkötőket, főleg szegecseset, s a nyakamban egy kis lakatot hordok. Szeretek pár kiegészítőt, mint például a nyakláncokat, gyűrűket, de gyűlölöm a táskákat, kalapokat egyéb giccses kiegészítőket, így csak bizonyos eseményeken, mint a bálok, melyeket a szüleim szerveznek, illetve fotózáson húzom fel őket. Nem szeretek vásárolni, így nincs több gardróbszekrény ruhám illetve cipőm sem. Két torna dorkó és egy acélbetétes bakancs az összes lábbeli kollekcióm.
° Nem vagyok átlagos, így kell szeretni, vagy így kell gyűlölni. Ezt mindenki maga döntse el.

JELLEMRAJZ
Egy kemény, megfontolt, szigorú szabályszerető, vagyis angol sznob anyuka mellett mindenki egy "mama pici lány" típusú személyre következtetne, ám közel sem így van. Tipikus lázadó vagyok, aki soha nem fogad szót, vagy ha mégis mindent másképp csinál, mint ahogy azt elvárták. Saját szabályok szerint élek és nem veszek másokat figyelembe. Megyek a saját fejem után, még akkor is, ha tudom, hogy nem jó ötlet. Makacs és a tetejében még hirtelen haragú vagyok, de nem bírom elviselni, ha megpróbálnak irányítani, vagy ha csak megmondják, mi lenne a dolgom.
Mindezek ellenére gyakran mondják a barátaim, hogy fantasztikus barát vagyok. Ennek felettébb örülök, hisz nagyon szeretem őket. Mindig számíthatok rájuk.
Ha valaki, számomra fontos személyt bántanak biztos, hogy kiállok érte / mellette. Aki az utcán lát valószínűleg megijed tőlem, ugyanis barátaim szerint egy mogorva burkot húztam magam köré, hogy megvédjem magam a csalódásoktól.
A barátaim viszont szeretnek, és ez nekem bármit megér. Vidám és kedves vagyok, teli életerővel, s állandóan csak vigyorgok, valamint éjjel nappal az idióta szövegeimmel traktálom őket. Őrült vagyok és pajkos, de csak élvezem az életem.
A gond, hogy csak velük vagyok ilyen. Nagyon nehezen oldódok fel más társaságban és túlságosan is bizalmatlan vagyok. Sokszor vertek át, s csak így tudom védeni magam. A bizalmatlanság és a kemény külső a védőburkom.
Azt hiszem, mindezek ellenére elmondhatom magamról, hogy vagány vagyok, bevállalós, vad és szenvedélyes.

EDDIGI ÉLETED
1991 őszén láttam meg a napvilágot, Readingben, az Egyesült Királyságban. Gazdag, befolyásos családba születtem, így a szüleimnek kevés idejük volt rám. Pontosabban csak anyámnak. Apa a futókalandok híve volt, így gyakorta megfordult más nők ágyában. Anya is egy áldozat lett. Ő szerette apámat, de úgy látszott ez viszonzatlan. Anya kétszer esett ugyan abba a hibába, s mindkétszer ugyan azzal a férfivel. Így lett a bátyám és én. Egészen két éves koromig egyedül nevelt, akarom mondani a dadus nevelt minket, s néha beleszólt egy-egy odavetett mondatot. Mikor betöltöttem a második életévemet betoppant apám. Kérdőre vonta, hogy miért nem mondta el, hogy van egy fia, illetve most már egy lánya is. Anya tipikus angol daccal csak annyit mondott:
- Semmi közöd hozzájuk - mire hangos és nem épp kedves veszekedésbe kezdtek. Az a mondta is elhangoztak, hogy honnan tudja apám, hogy az ő gyerekei vagyunk? Végül valami hihetetlen csoda folytán anyám visszafogadta apát.

5 éves lehettem, mikor apa, mint egy gyerek elkezdett lázadozni anya precíz viselkedése ellen. Betett a hifibe egy zúzós rock számot, s elkezdte üvölteni a szövegét. Arrébb lökte a vajszínű bőr fotelt, és belerúgott anya kedvenc hófehér szőnyegébe, mire az felgyűrődött. Én a kanapén ülve néztem, ahogy a ritmusra egy gitárvirtuóz játékát imitálja. Vigyorogva néztem rá, mire anya jött be a nappaliba befogott fülekkel és grimaszolva. Odament a hifihez és épp kapcsolta volna le, mikor apa megfogta a kezét és elkezdett vele táncolni, s ennyit mondott:
- Hagyd, hogy élvezzem az életem - anya tátott szájjal verekedte ki magát a kezéből, s sértődötten felment az emeletre. Én odasétáltam apa mellé, utánoztam a gitármozdulatait, ráztam a fejem, ugráltam, majd a megjegyzett dalszöveget kezdtem el teli torokból énekelni. Apa tátott szájjal figyelt, majd elmosolyodott, megsimogatta a fejem, s tovább élveztük a zenét, elengedve magunkat.

Mielőtt általános iskolába mentem elköltöztünk Rutherford-ba. Hirtelen változás volt ez nekem. Új környezet, egy kontinensnyire az előző otthonomtól. Féltem, hogy nem tudok beilleszkedni a brit akcentusommal, s a brit viselkedési elvemmel, s hogy én leszek az egyetlen, aki nem talál barátokra. Félelmem alaptalan volt. Könnyedén összebarátkoztam az összes osztálytársammal, főleg a fiúkkal. Velük mindig is jobban kijöttem, hisz volt egy bátyám is. Olyan barátokra tettem szert, akik nem vetnek meg, azért, amit szeretek, s nem a pénz miatt barátkoznak velem, feltétel nélkül szeretnek. Bekerültem egy olyan baráti kőrbe, ami bár nem a legnépszerűbbek közé tartozott, ennek ellenére mindenki ismert minket. Hogy miért? Mert, ha kellett, mi segítettünk, mi nem néztük le a kisebbeket, vagy a szegényebbeket, s mert felvállaltuk, amit csináltunk. Hát igen nem voltam egy gyámoltalan bárány, főleg 11 éves koromban, mikor is megszületett a húgom.

Úgy éreztem elhanyagolnak, s csak a barátaim maradtak nekem. A bátyám egész álló nap Carlie-t pesztrálta, míg én fintorogva néztem. Nem tudtam mit eszik azon a kis szaroson. Eszik, iszik, pisil, és gügyög, mint valami idióta. Csakhogy akkoriban teljesen megfeledkeztem arról, hogy én is ilyen voltam, s Jared velem is így bánt. Így magamban gyűlöltem mindenkit a családban. Minden egyes érzésemet papírra vetettem egy-egy dalszöveg formájában. Mind a gyűlöletről, a benső vívódásról szólt. Mogorva, vagy haragos hangulatban írtam őket, így abban az időszakban el is került messziről a vidámság.

Aztán 13 évesen, még mindig teli gyűlölettel, még a barátaimmal is összekaptam az önfejűségem miatt. Apró dolgokon akadtam ki, s minden feszültségemet rajtuk vezettem le, mire megelégelték, s adtak nekem egy kis időt. Azt akarták gondolkodjak el azon, hogyan is viselkedek, s hogy kiket marok el magam mellől. Végül az egészet megbántam, s sűrű bocsánatkérések után megbocsátottak nekem. Hihetetlenül hálás voltam nekik, hogy végül nem fordítottak nekem hátat, mindazok ellenére, hogy milyen természetesnek vettem, hogy ott vannak nekem. Megtanultam, hogy a barátok azok, akikre támaszkodni tudok, a család mellett, s, hogy ki kell érdemelni egy barát odaadását.

Végül a kérésükre közelebb merészkedtem a húgomhoz, s félreraktam a gyűlöletem egy kis időre. Nem bántam meg. Bár abban igazam volt, hogy csak eszik, iszik, s pisil, no meg néhány szót már benyög, azért egész szórakoztató, mikor az ebédet a bátyám arcába dobálja. Igazából értelme nem volt a féltékenységemnek, hisz nem vette el a bátyámat, szimplán nem tudott önállóan semmit megcsinálni, így segítség kellett neki. Ha oda mentem volna a bátyámhoz, ugyan úgy velem is törődött volna, csak túlságosan is önfejű és makacs voltam. Eltakarta a szemem a sárga köd.

Ezek után, mikor megbékéltem, s újra vidám és bolondos lettem, apa beíratott gitár különórákra. Még szép, hogy rohantam az órákra. Imádtam, a gitár gyönyörű hangját, az akkordváltások elragadó kavalkádját. Életem legszebb napja volt.

Alig múltam 14 éves, s máris bandám volt. A barátaim közül volt, akit a szülei dobolni tanítottak, volt, aki rajtam kívül énekelt, s aki szintén gitározott. Volt olyan is, aki trombitázott, aki szintetizátorozott, s aki klarinétozott.
Nem akarom én őket lenézni, de mindig is akartam egy punk illetve rock bandát és nem hiszem, hogy az utóbbi hangszerek bármelyike is beleillene a képbe. A lényeg, volt három gitárosunk beleértve engem is és egy dobosunk. Én voltam az énekes, míg másik barátnőm a vokálos.

15 évesen kerültem be az új iskolámba egy igen neves Rutherford-i elitiskolába. Nem igazán tudtam beilleszkedni, nem olyan volt az iskola, ahogy elképzeltem álmaimban. Azt hittem, hogy mindenkinek az élete a művészet, s a szívükből jön, amit csinálnak. Itt korán sem volt így. Egy olyan emberrel nem találkoztam, aki önszántából lett volna ott. Mindenki tehetséges volt, de olyanok voltak, mint a zombik és nem túlzok. Ha énekelni, festeni, rajzolni, fotózni, táncolni, vagy akármit csinálni kellett fintorogtak egyet, s megcsinálták. Nagyon ügyesen, félreértés ne essék, de hiányzott a tűz, a szenvedély az általuk "választott" művészetből.

17 évesen megkaptuk a bandával első fellépési lehetőségünket. Egy, egy hetes rock fesztiválon, mint - újonnan létrejött -, feltörekvő banda léptünk fel. Mondanom sem kell, amint megtudtam, hogy hova megyünk sikoltozva ugráltam össze-vissza. Mikor odaértünk a fellépés színhelyére lámpalázas lettem. Kiborultam, s haza akartam menni, de végül is sikerrel ott tartottak. Megérte ott maradnom. Bár az elején a közönség nem lelkesedett, a koncert végére majd az egész tömeg velünk együtt énekelte a dalokat. Volt, aki a szöveget, volt, aki csak a refrént kántálta velünk. De hihetetlen érzés volt. Akkor döntöttem el igazán, hogy nekem ez kell, s ebben az iskolában nem tudom ezt megvalósítani.

Ekkor hallottam a New York-i Dorian Művészeti elitiskoláról. Nem esett volna nehezemre az ottani anyagot átvenni, hisz eddig is Művészeti iskolába jártam, de anya tiltakozott a New York-i utazás ellen. Szerinte még nem vagyok elég érett. Legalább is, ezt mondta. Kezdtem kétségbe esni. Zenélek, énekelek, ez az életem, s ezt nem csak ezen a szinten akartam űzni, magasabbra akartam törni. Tanulni akartam az éneklésről, a zenéről. De nem adatott meg. Azért, hogy lázadjak is egy kicsit, beadtam jelentkezésem a Dorian Művészeti iskolába. Egy próbát megér címszó alatt.

Fél évvel azután, hogy anya közölte velem nem mehetek New York-ba, nyáron mégis eljutottam oda. Még csak megszöknöm sem kellett. Szimplán anyát odahívta a munka, s az egész család odaköltözött. Szerencsének mondhatom magam, már csak a második lépésnek kell sikerülnie, hogy felvegyenek, s ott kezdhessem a negyedik évemet. De ki tudja, mit tartogat a jövő.
° A remény hal meg utoljára.

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 22. Age : 32

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
° Gitározás és éneklés
° Koncertek és bulik látogatása
° Dalszövegírás
° Punk és rock zene
° Olvasás és történetírás
° Barátokkal és a bandával tölteni az időt
° La Bellával lenni
° Sportolni
° Vizipipázni, persze csak jó társaságban, máshogy az nem is jó
° Állandó jelleggel késni.
+ 1, NYALÓKA
SOHA
° Soha nem cigarettáznék. Aki rászokott elhiszem, hogy nehéz leszokni, de aki nem az ne is tegye, nincs értelme csak azért, mert a barátaid is csinálják. Ha meg elvárják, kérlek, akkor nem igaz barátok.
° Gyűlölöm az igazságtalanságot, és megpróbálok mindig ennek megfelelően viselkedni, ezért nem hazudok. Nem lenne fair az elveimmel szemben. Sőt, ami a szívemen, az a számon. Szó szerint.
° Utolsóként, nem szeretem a beképzelt, "fenn hordom az orrom" típusú embereket. Lehet, hogy akit pont lenéz sokkal többet ér, mint ő maga.
FÉLELMEK
° Félek, hogy kihasználnak
° Félek, hogy csalódnom kell valakiben, aki fontos számomra illetve, hogy csalódnak bennem.
EGÉSZSÉG
° Ha a bulikon való alkoholos italok és a gyorsbüfék nyújtotta ízletes ételek fogyasztását leszámítjuk, teljesen egészséges életet élek. Sportolok, nem cigizek és szeretem a gyümölcsöket is.
SZOKÁSOK
° Rágózás, illetve evés, ami hál’ istennek nem látszik meg. Akár órák alatt is. Nem tehetek róla, hisz ha nem tudok valamit rágni, könnyen kiborulok és kötözködni kezdek, amiből általában a társaim, barátaim kerülnek ki rosszabbul.
° Ha ideges vagyok a hajtincseimet az ujjam körré csavarom és azzal játszok, míg le nem nyugszom. Gyakori dolgozatírás közben.
° Végül, de nem utolsó sorban, minden honnan kések. Nem tudok időben elkészülni, és nem is tudok leszokni erről, pedig lassan hat éve keményen próbálkozom. Bár lehet nem elég keményen.
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?
° Igazából világ életemben imádtam a zenét. Gyermekkoromban már punk és rock zenén éltem, mivel apa lázadó énje nem ritkán felbukkant a családban és szabad idejében otthon bömböltette a zúzós bandákat. Vele együtt énekeltem én is a dalszövegeket, így már korán kiderült, hogy elég jó hangom van. Volt, hogy fésűvel a kezemben, a tükör előtt ugrálva énekeltem, volt, hogy a házban fel, s alá futkosva a távirányítót használtam mikrofonnak. Általánosban pedig beiratkoztam az énekkarba.
° A zene számomra kikapcsolódás, a másik énem. Önmagamat adhatom, és nem kell senkinek megfelelni. A dalszövegek, melyeket írok, mind az érzéseimet jellemzik. Nem szoktam sablonos dalszövegeket írni. Nincs értelme. Akkor inkább elfoglalom magam valami mással. Van egy punk-rock bandám is, mellyel a ház garázsában szoktunk gyakorolni. Jobb hely is akadt volna, de szerintem egész hangulatos.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB
PRÓBAJÁTÉK
Nem akartunk fellengzősen viselkedni, így apa egy luxusjárgány helyett, csak egy fehér kisbuszt bérelt, a fellépés idejére.
Hajnali fél 6-kor indultunk. Fel sem fogtam, hogy a koncertünkre, életünk első igazi fellépésére igyekszünk épen. Túlságosan fáradt voltam, s kimerítettek a folytonos próbák. Peter mellőlem, Jacqueline és Brandon széke közé hajolt és vígan beszélgettek valamiről, de én szinte semmit nem fogtam fel belőle. Apró foszlányok jutottak csak el az agyamig, de nehezemre esett volna odafigyelni, s kíváncsi sem voltam.
Lassan egy órája zötykölődhettünk a kisbuszban, s ugyan annyi ideje bámultam a sivár, kietlen tájat. Felettébb érdekfeszítő látványt nyújtott, oly' annyira, hogy majd' elaludtam. Szó szerint. Kezdtem álmosodni, de nem állt szándékomban aludni. Hisz életünk első fontosabb fellépésére igyekszünk. Szememet tágra nyitottam, hátha ezzel elűzöm az álmosságot. Nem sikerült. Végül az álom mégis győzött, s a jótékony sötétség leple ölelt körül. Oly' szívesen álmodtam volna valami szépet, de nem, ez sem adatik meg nekem.
Arra ébredtem, hogy barátnőm vállamnál fogva rázogat, s a nevemet ismételgeti. Nagy nehezen felnyitottam a szemeim, de abban a pillanatban meg is bántam. Úgy éreztem kiég a szemem, oly' hirtelen jött a fény. Majd újra rávettem magam, hogy ideje felkelni, de most már lassabban próbálkoztam. Sikerrel. Megláttam Jacqueline vörös hajzuhatagát, smaragdzöld íriszeit, s az arcán elterülő óriási vigyort.
- Megjöttünk!!! - kiáltotta arcomba, mire reflexszerűen összeszűkültek szemeim, s agyam kezdte feldolgozni az információt. Csak én érzem, hogy nagyon meleg van itt, és forog az autó? Megjöttünk ismételtem magamban, s mint derültégből villámcsapás, tört rám a lámpaláz. Torkomban óriási gombóc keletkezett, elzárva előlem a friss levegő útját, gyomrom rendszeresen összerándult, míg kezem remegni kezdett, pupilláim kitágultak. Féltem a kudarctól, a közönségtől, hogy elrontok valamit, hogy hamis leszek, hogy leesek a színpadról, hogy nem szólal meg a mikrofon, hogy nem hangoltuk be rendesen a gitárom, hogy esni fog az eső és megcsúszok, hogy elmegy a hangom, hogy... egyszóval mindentől, amit csak kifogásnak fellehet használni.
A következő pillanatban Jacqueline, Peter segítségével sikeresen, de nem épp kedvesen, kirángatott a furgonból. Pánikba estem, járni alig tudtam, nem hogy a gitáromon játszani, és énekelni. Egy dolog volt abban a pillanatban, amit mindennél jobban akartam: Haza menni. Megfordulni, s egyenesen a házunk elé hajtani, ahol is kiszállnék, felrohannék a szobámba, beülnék egy jó forró kád vízbe, majd lefeküdnék. S mikor felébredek, kiderül, hogy az egész egy rémálom volt.
De sajnos, ez a kegyetlen igazság. Mire merítettem annyi lélekenergiát, hogy megmozduljak, megfordultam, s Brendonnal találtam szemben magam. Közölte velem, hogy a hangszereket már össze is szerelték, s be is hangolták. Kétségbe estem. Az legalább egy óra, azon töprengtem; Mióta állhatok itt?. Fel sem fogtam mit tesz, mindaddig, míg a színpad lépcsőjén meg nem próbált feltuszkolni. Vissza akartam fordulni, de nem hagyott. Erőfölényben volt, s egy diadalittas vigyorral az arcán konstatálta sikerét, majd kezembe nyomta a mikrofont. Átvetette magán a gitár tartópántját, Jacqueline-nal egyetemben, míg Peter beült a dobfelszerelése mögé, s megpörgette dobverőit az ujjai között, majd kérdőn nézett rám. Úgy álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, míg a nézőtéren vagy ezer ember, az öregektől kezdve, a gyerekekig, s mindannyian megvető pillantással, fintorogva bámultak rám.
Betelt a pohár.
Akármennyire is féltem, fellángolt bennem a bizonyítani vágyás. Nem bírtam elviselni, a fölényes tekinteteket, s a sajnálkozást. Meg akartam mutatni, hogy mi is érünk annyit, mint egy híres banda, mi is jók vagyunk abban, amit csinálunk.
- 1, 2, 3... - beszámoltam az első számhoz, s belekezdtünk. Ahogy felszólaltak az első akkordok, ahogy feltört a torkomból rekedtes hangom, teljesen elengedtem magam. Ez az én világom. Csak a zenére, a dob hangos dübörgésére, a gitár rezdüléseire és az élvezet hullámaira koncentráltam, akár az orgazmus. Beleadtam szívemet, lelkemet, s a legboldogabb akkor voltam, mikor a közönség soraiból páran velem együtt kezdték el énekelni a refrént, majd még többen tapsolni kezdtek, ugráltak, persze csak fiatalok. Fenomenális adrenalin löketet kaptam. Úgy éreztem megmutattuk, hogy mi is kivállóak vagyunk és van mit a tejbe aprítanunk, csak ránk még nem figyeltek fel. Hát épp itt az ideje.
A koncert, valami fergeteges hangulatban telt. A végén végül adtunk még két ráadást, de akár mennyire is élveztünk kifáradtunk, s mennünk is kellett. Összepakoltuk a felszerelést, beraktuk a kisbusz utánfutójába, mikor egy hét év körüli kislány jött oda hozzánk. Hosszú fekete haja volt és nagy zöld szemei. Vagy két számmal nagyobb Rolling Stones-os pólót viselt, de igazán aranyosan állt neki. Mellette ott jött az anyukája is, akár egy modell, oly' kecsesen sétált, hosszú, fekete tédigérő, magassarkú, bőrcsizmájában.
A következő pillanatban, csak azt érzetem, hogy valami körülfogja a derekam. A kislány ölelt át apró karjaival. Elmosolyodtam, leguggoltam hozzá, s megsimogattam a fejét. Könnyes szemmel közölte velem, hogy ha felnő, olyan akar lenni, mint én. Nem sírtam az nem az én reszortom, de meghatódtam, hisz nagyon jól estek a kislány szavai. Az anyja grimaszolva megfogta a kislány karját, és nem ép finoman elrángatta.
Tudtam, hogy soha nem fogok feladni az énekléssel, csak azért sem. Az álmom mostantól, hogy híres zenész legyek. És, ha rajtam múlik az is leszek.

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 33 Join date : 2009. Aug. 28. Age : 33

Vadóc,
Hűha, nem vagy egy átlagos lány!
Nem csak azért, mert össz-vissz 3 pár cipőd
van -nekem sincs egész áruháznyi-, hanem
azért is, mert egy madárpók a háziállatod.
Gratulálok a bandád sikerességéhez, remélem
nem lesz nehéz áthidalni a felmerülő távolságot.
Kár lenne értetek.

Azonban mielőtt elfogadnálak, lenne egy kérdésem.
Nem tudom, feltűnt-e, hogy az oldalon már van egy
Hella Brightmore nevű tag regisztrálva... Esetleg van
valami kapcsolat vagy teljesen a véletlen műve a
névrokonság?

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 22. Age : 32

Teljesen a véletlen műve. Bár lehet, ha jobban utánanéznék és felkutatnám a családfánkat találnék valami rokoni kapcsolatot, de nem tudok róla, hogy lenne Hella Brightmore nevű rokonom. Very Happy

Posts : 33 Join date : 2009. Aug. 28. Age : 33

Vadóc,
Akkor elég népszerű vezetéknév
ez a Brightmore. Smile

Megbeszéltem Jesse-vel, és mivel a te előtörid
lett hamarabb elfogadva, ezért nem kell semmit
változtatnod.

Üdvözöllek köreinkben!
// iratkozz fel a Névsorba és foglalj magadnak Avatart //

» Hella Brightmore