Ashton James Wotton

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 28. Age : 33

Ashton James Wotton

Ashton James Wotton
Groteszk Emberiség! A Halál is csodálja,
mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap,
olykor parfőmösen vegyűl ő is a bálba
s az őrület közé iróniája csap!

Ne hagyd az álmok jussát, szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond!

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.
Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Ashton James Wotton
BECENÉV Ash
NEM Férfi
SZÜLETÉSI HELY Exeter, Devon, UK
SZÜLETÉSI IDŐ 1991.10.06.
SZAKIRÁNY színművészet

APA Lord James Henry Wotton
ANYA Amanda Mortis
TESTVÉREK Nincsenek.
HÁZI ÁLLAT Nincs.
ANYAGI HELYZET Mondhatni megfelelő.

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
A termek közt elsuhanó árnyék lehetne. Magas, vékony alakját nem enyhíti a beteges mániája, hogy szinte csak feketében jár. Keskeny vállairól ingujjak lógnak egészen a kézfejig, ahol kiszélesedve ölelik át az öklét. Mellkasát egyszerű, szövegtől és figuráktól mentes mellény fedi, aminek nyakánál néha kikandikál az ing gallérja. A színben szintén elég egysíkú öltönynadrágon vékony, fehér sávok húzódnak függőlegesen, mintegy feldobva a monokróm összképet. Cipője általában egyszerű, fekete, elegáns lábbeli, amelynek árát egy középosztálybeli csak suttogva merné kiejteni a száján. Ha véletlenül várakozás közben csíped el, tekinteted elidőzhet a lányos vágású, rezzenéstelen arcon. A keskeny áll fölött vörös ecsettel rajzolt ajkak mosolyognak cinikusan, orra az átlagosnál nagyobb, szemei a zöld minden árnyalatában játszanak. Titkon meggyőződése, hogy kedve szerint változik fűzöldről smaragddá vagy türkizzé. Nyilván, ha megölnék, se vallana be ilyen mértékű ostobaságot. Szemöldökei ívesen húzódnak szemei fölött, homlokára pedig göndör fürtökben hullik a szőke tincshalom. Sokak szerint röhejes szokása, hogy néha nyom egy fekete kalapot is a fejére, ha beköszönt a hideg idő. Állítása szerint ez, meg a posztókabátja emlékezteti Angliára.

JELLEMRAJZ
Ashton kiegyensúlyozott személyiség. Minden gyermekkorban észlelt pozitív tulajdonságát sietett semlegesíteni pár negatívval, így egész helyre kis skizofrént nevelt magából. Szerencséjére nagyon kevesen ismerik igazán, amiért szociálisan abszolút retardált. A pici kölyökként örökmozgó dumagép végül a pubertás végére egy némán is lenéző, mozdulatlan szoborrá vált. Ennek hátulütőjét nem kellett sokszor tapasztalnia, mert általában csupán családtagokkal, vagy alatta állókkal találkozott, s mindkettővel szemben fel volt vértezve egy-egy betanult társalgási képlettel. Kitűnően működött, míg valamelyik másik Lord fiával és annak sleppjével zárták össze szülei. Szinte már megbotránkozva üldögélt a vörösborral a kezében, míg a többiek malac poénokkal és publikusnak semmiképpen sem nevezhető történetekkel szórakoztatták egymást. Az este végére nyilvánvalóvá vált, hogy a barátkozás nem az ő asztala, így az iróniával bőven átitatott búcsúzkodást letudta, nem ment bele többé szülei kísérleteibe. Helyette berendezte a skót rezidenciájukat, később egyedül oda is költözött, ahol pár magántanár és néhány vizitelő rokon látogatta csupán. Ott rengeteget írt, hatalmas könytvárában üldögélve napokat töltött el egy-egy kedvelt verse megtanulásával, idézet kiírásával, vagy saját írásai elégetésével. Igen, nagyon nehezen emésztette meg, hogy fele annyira sem tehetséges az írásban, mint imádott írói, költői. Oscar Wilde, Edgar Allan Poe és Charles Baudelaire élete nagy alkotóhármasa, tőlük vette személyisége és művészete alapjait. Gyengesége, amit nagyon nem kedvel önmagában: döntésképtelensége. Egyáltalán nem illik a kialakított egyéniségéhez - amely végtelenül sznob, magabiztos és lekezelő vonásokkal rendelkezik -, s ezért erősen próbálkozik elfedni, ha már megszüntetni nem tudta. Hajlamos mindent túlelemezni, embert vagy helyzetet, tárgyat vagy gondolatot, eredményképpen elég kritikus fajta, de ez főleg írásaiban tükröződik. Vitathatatlan, hogy szenvedélyesnek semmiképpen sem lehet nevezni. Ugyanolyan faarccal nézné végig a saját anyja halálát, mint egy mókus vidám ugrándozását a fán. Néha azért vannak pillanatai, mikor látszólag értelmetlen jókedv vagy hódolat keríti hatalmába, ám ezek szinte kizárólag ősszel vagy őrültek közt esik meg vele.

EDDIGI ÉLETED
1991 októberének első vasárnapján, éjszaka éktelen hangzavar költött fel minden beteget a városi kórházban. A hetes számmal jelölt szoba fájdalmasan steril-fehér falai megremegtek az üvöltéstől, amit az egyik hölgy démoni megszállottat is lepipálva adott ki remegő torkán. Az ötös szobában Mrs Wotton az égnek emelte pillantását. Férje rosszallón a hang irányába nézett, nem sok eredménnyel. Nemsokára megjelent egy orvos és ideges dadogással biztosította őket, hogy mindjárt elhallgat a hölgy, csak éppen szül. Az ágyban heverésző nő felvonta szemöldökét erre a mondatra és a hasára mutatott, amely kilenc hónap után végre újra hasonlított az eredeti méretéhez. Az orvos kiment. Igen, Ashton születése nem zavart sok vizet, leszámítva az apró tényt, hogy nem akart felsírni, hiába paskolták a pici fenekét. Végül jobbnak látták békén hagyni, mert lélegezni lélegzett. A kisembert másnap hazavitték az édesanyjával együtt, s elkezdődött a nagy életút, melynek nagyságát még mos is erősen várják a szülők.
Az évek szálai csinos gombolyagba gyűltek, a fiú pedig cseperedett, beszélni, írni, számolni tanult. Kis idő elteltével megtanult tanulni és játszani is a szavak minden értelmében. Imádott szavalni, s ha társaságba kényszerítették, ezzel minden vénülő angolt tapsra tudott késztetni. Még a szüleit is, akik igazán nem nézték jó szemmel, hogy nincs konkrét terve az életével. Au contraire, indulása előtt pontosan meg volt tervezve jelentkezése a Dorian-be. Dadusai nagyon szerették, amiért nem kellett sokszor felkelni miatta éjszaka, halk volt és mosolygós. A későbbi tanárai úgy emlékeznek rá, mint az örökké jegyzetelő dohányzók gyöngyére. Egyszer szülei úgy vélték, ideje egy kisebb csoportnyi vezető-fattyakból összeverbuvált osztályba beiratni, hogy azért ne izolálódjon el teljesen. Ezutóbbi beceneve ebből a korból eredt, mert már akkor is csak a dohányfüst ködében bírta elviselni az ostoba emberek közelségét. Ennek ellenére a tanárok kedvelték, sokat beszélgettek vele terveiről, írásairól, amelyek nagyon ritkán és feltűnően félénken mutatott neg néhányuknak.
Egy angol irodalom professzora addig biztatta, amíg beküldte egy pályázatra a legelső versét. Második helyezést ért el, ami élete egyik legnagyobb tragédiája volt, és nem ritkán vezeti vissza csalódásait erre az egy, előre utaló jelre. Hosszú ideig elégette minden írását, amint megírta őket. Órákig ült a skóciai lak hatalmas könyvtárában a kandalló előtt, s lábait maga alá húzva a díványon a tökély megalkotásán fáradozott, nap mint nap. Regénynyi verset írt, de végül tizenhét éves korában úgy döntött, megválik tőlük, mert nem ütötték meg a kívánt szintet. Írt és írt, tanárokat nyaggatott, akik szépírói tehetség nélkül a klasszikusok olvasását ajánlották neki.
Így jelent meg életében először Poe, és örök gyönyörű verse, A holló. Imádta szavalni azt a verset, s " a drága Edgár" műveiből tanult meg igazán jó novellákat írni. Majd mikor (kicsit megkésve) tombolni kezdett benne a tinédzserkor tébolya, Charles Baudelaire kötetét vette a kezébe. A romlás virágai hatására újra elgondolkozott, hogy megpróbálkozik a lírával, ám végül arra jutott, a nagy francia utánozhatatlan. Végül Wilde, imádott honának el nem ismert írója, akinek élete egyben volt szenvedély, bohózat, tragédia és paródia. Személyiségében Poe melankóliája, Baudelaire dekadenciája és Wilde humora fonódott koszorúba halálos nyugalmával és vérében csörgedező sznobizmusával.
Gyakori látogatója nagybátyja szanatóriumának, amely Walesben épült még mielőtt megszületett. Az intézmény dolgozói fanyar mosolyokkal szokták ismételgetni mondatát: "Ők az igazi Művészek!" Meggyőződése, hogy csak az őrültek szabadultak meg az élet képmutató játékából. Kiléptek a szerepükből. Ashton maga belépett egy másikba is, amikor jelentkezett színművészet szakra.
Szüleivel hetente egyszer találkozik, hogy vizitszerűen bevonuljon és a reggelijük közben anyja kézfejére nyomjon egy csókot, apjával pedig kezet fogjon. Kedélyes beszélgetés követi a köszöntést, megtárgyalják, hogy milyen komor az idő, mik az előmenetelek odahaza és a skót rezidencián. Pár metsző megjegyzés is elhangzik az ismerősökről, ha nagyon elengedik magukat. Ritka az ilyen pillanat. Szóval a publikusnak mondható találkozásokon kívül a szüleivel nincs kapcsolata. Már gyermekkorában megértette, hogy a szülei a papírfecnik istenei. Azt adnak, hogy ő létezzen, azt adnak, hogy gazdag legyen, és azt adnak, hogy ne zaklassák egymást feleslegesen. Az, hogy levélről, bankóról vagy anyakönyvi kivonatról van szó, már teljesen mindegy. Néha arra gondol mélázva, hogy maga is amolyan hirtelen fiatal lenne, ha megtanult volna szeretni. Vagy szerették volna, úgy igazán. Nem rajongással, csak azzal a szülői, odaadó szeretettel. Nem mintha bánta volna, a hivatalos családi kapcsolat könnyebbé tette az életét, és könnyebben szakadt el. Járhatott volna sokkal rosszabbul. Elvégre csak szíve nincs, de minek is az? *szomorkás mosoly*
Októberben betöltötte a tizennyolcadik életévét, aminek alkalmából nagy bált rendeztek szülei. Előtte egy hónappal már figyelmeztették, hogy a terveiről fogják kérdezni, és nagyon megalázó lesz a "fogalmam sincs, mihez kezdek" válasz. A szervezések, a tömegek és a tánc után eljött a pillanat, mikor fel kellett állnia és köszönetet mondania a jelenlevőknek. Egy órás monológja végére boldog mosolyt erőltetve ajkaira bejelentette: jelentkezett a Dorian Művészképző Iskolába. Mindenkiben megfagyott a vér, csupán pár régi tanár állt fel örömében és tapsolt. Kínos mozdulatlanság után a többiek is bekapcsolódtak, és ettek tovább.
Az apja sötét arckifejezéssel állt meg előtte pár órával később, mikor az utolsó vendéget is látták elrobogni a kapun át. Közölte a fiával, vagy lemond a gyermeteg ostobaságáról, vagy kap egy bankszámlát és elköltözik Amerikába, egyenesen a "színészképzőbe". Kimért szavaiból sütött a csalódással vegyes lenézés.
Ash másnap már a magángépen repült a Nagy Alma felé, ahol a neve már egy taxiban utazott a repülőtér felé egy kopaszodó férfi kezeiben.

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 28. Age : 33

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
- ironizál
- keresi a Szépet
- idézetek jutnak az eszébe
- mindenkit hülyének néz, legtöbbször magát
SOHA
- nem tagadja meg családját vagy hazáját
- nem végez kétkezi munkát
- nem szerelmes
- nem gyűlöl
- nem áll le az elemzéssel
- nem fogja megkedvelni az ostobákat
FÉLELMEK
- őszinteség
- érzelemkitörések
- buta, de erősebb emberek
- pókok
- modern művészet
EGÉSZSÉG
Kielégító, bár néha köhécsel a dohányzás miatt.
SZOKÁSOK
- olvasás
- írás
- dohányzás
- nagy éjszakai séták
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?
Shakespeare szavai zengtek a fejében, mikor iskolát választott: "Színház a világ, s színész benne minden nő és férfi." Később Wilde szavai váltották fel e hangot: " Színház a világ - az előadás rettenetes." Úgy döntött, ideje az oly sokat gyakorolt és használt színészi tehetségét képeznie, elvégre cél nélkül még a pénzzel is elpatkol az örök spleenben. Pardon: életben.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB
Gólya
PRÓBAJÁTÉK
A kocsiból mosolytalan arccal szállok ki. Ez az ostoba sofőr már megint a családi életével traktált. Mintha érdekelne! Érdekes, hogy lehetek bármilyen lekezelő, bizonyos emberek nem fogják az adást. Mindegy is, legalább már ideértünk. Két Lord fia, plusz pár kölyök az Oxfordból meg az az amerikai srác akinek az anyja ide költözött. Meglátjuk, jelentenek-e még valamit a nagy címek. Nomen est omen. Reméljük, így is lesz.
Kis betonlépcsőkön vezet fölfelé az utam, itt-ott csillogó kő veri vissza a kerti lámpa fényét, ahogy előre lépkedek. Már vár a komornyik, nem túl impresszív modorral köszönt. Biccentek és egy névjegykártyát nyújtok felé az ujjaim közt. Meglepett arcát látva felsóhajtok. Na ez is az új évszázad alkalmazottja. Felvont szemöldökkel belépek a kitárt ajtón és oldalra sem pillantva átadom a kabátom, a kalapom és a sétabotomat, amit annyira szeretek. Valami remegő kéz átveszi és elindul előttem. Követem őt a szalonba, ahol pár fiú már iszogat.
A terem a tipikus múltat idéző, vörös-csicsás díszítéssel és színezéssel abban a pillanatban elnyerte a rosszallásomat. De el ne felejtsem, Lord-manorban vagyok, nem szabad hangosan felhorkantani, különben apuci megvonja a skót lakot. Fenébe, mégis kicsúszott.
- Üdv, Ashton James Wotton, Lord James Henry Wotton fia vagyok. - Kinyújtottam a kezem és páran odajöttek, meglepett arccal és nyögtek egy-egy elhaló "sziá"-t.
Rövid ujjú pólók, farmernadrágok és borospohárban csilingelő whiskey-jég. Jézusom, hova kerültem. Akaratlanul is eszembe jut anyám arca, hogy mennyire torzulna el az ilyen mértékű szentségtörés láttán. Leültem egy vörös bőr karosszékbe, amely egy hajszálnyival kevésbé volt ízléstelen, mint a többi bútor a szobában. Az egyik fiú hátba veregette a másikat és mélyreható ömlengésbe kezdett a nővére szexuális életéről. Nem tudom pontosan, mennyire szaladhatott fel a szemöldököm, de valószínű, hogy azért nem vették észre, mert belemászott a hajamba. És ezek itt a vezető réteg következő generációja?!
Azt hiszem, költözöm. Akár még Amerikába is, tőlük legalább nem várok mást..de ez!
Valami elektronikus dübörgés hangzott, ami egy pillanatra elnémította a társaságot. A rózsaszín, "famous Ken" feliratú pólós kölyök elkezdett kotorászni a zsebében, majd előhalászott egy apró mobilt, majd beleüvöltött.
Istenem, ennyi barmot!
Kisétálok az erkélyre. Óh, milyen szép az éjszaka! Hűvös szél futkos a bokrok közt odalenn, messze a távolban pedig csillagok miriádja világít. Újhold lehet, mert nincs fent a hold.
Hátrapillantok.
Ez a sok retardált! lesz egy-két szavam a kedves szüleim mesébe illő ötleteihez.. csak valahogy meg tudnék lépni... Körbekémlelek, de nem látok semmilyen szabadulási útvonalat. Ha tűz lenne, merre futnék?, kérdezem magamtól szinte már vigyorogva. Ugranék, igen.
Az erkély ajtaja nyikorogva kinyílik. Égre emelt tekintettel sóhajtok egy utolsót, majd rezzenéstelen arccal megfordulok, és a hang irányába indulok.
- Kérlek bocsásd meg a tiszteletlenségem, csak dohányozni terveztem.
- Nyomassad bent, mindenki szív! - rikolt az arcomba a szőkeség. Fú, de büdös, istenem..
- Mesés.. - motyogom válaszul.
- Mi?
- A kabátomban maradt a dohánytartóm.

És mondá az Úr: Szabadság!

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 33 Join date : 2009. Aug. 28. Age : 33

Holló,
Mit ne mondjak, tetszik az elképzelés.
Szívesen látnék egy ilyen művészlelket a
DMI falai között, talán a versírással is újra
próbálkozhatnál. Wink

De mielőtt Dorianes diákká válhatnál,
mesélj egy kicsit többet a gyerekkorodról,
a szüleiddel való kapcsolatodról, hogy hogyan
kerültél Angliából az USA-ba, és hogy sikerült
beilleszkedni! Magyarán bővítsd ki az Eddigi Életed
részleget. (A jellemrajz egy része szerintem az
előbb említett részbe tartozna...)

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 28. Age : 33

Ms Walberton!

Köszönöm a pozitív visszajelzést!
Azonnal hozzá is kezdek az átíráshoz.