Jasmine Freewer

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 04.

Jasmine Freewer
„Nevetnek rajtam, mert más vagyok, mint ők ... de én is nevetek rajtuk mert ők mind egyformák!”

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉVJasmine Freewer
BECENÉVJasmine, Jazz, Jazzy
NEMNő
SZÜLETÉSI HELYNew York, USA
SZÜLETÉSI IDŐ1992 Január 19.
SZAKIRÁNYKépző és iparművészet

APAJonathan Freewer
ANYAElisabeth Freewer
TESTVÉREKnincs
HÁZI ÁLLATEgy talált házi macska, Picasso
ANYAGI HELYZETNincs oka panaszra

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉSSzázhetven centi magas, sötét zöld szemű, elég vékony testalkatú lány. Ebben a formában teljesen átlagosnak tűnik, mégsem mindennapi jelenség. Aki egyszer rá néz, nem tudja róla levenni a szemét. Nem azért, mert káprázatosan szép, vagy rettenetesen ronda. Csak más, mint a többiek. Hosszú barna raszta hajával kitűnik a tömegből, és ha ez nem lenne elég az öltözködése sem átlagos, ha épp nem kell az egyenruháját hordania, amit mellesleg gyűlöl. Imád színesebbnél színesebb ruhákban, kockás ingben járni. Tornacsuka, és sportcipő párti. Rosszul van a magas sarkútól. Nem érdekli a divat, sem a márkák. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy felső osztálybeli. Vérbeli különc. Arca elég vékony, mosolyogni és nevetni csak a baráti körében szokott. Nem az a viháncolós fajta. Minden érzelem kiül az arcára. Sokszor szinte ölni tud a szemeivel, ha viszont őszintén mosolyog, annak nem lehet ellenállni. Nem festi magát, fontos számára a természetesség. Nem ijed meg egy kis kosztól. Mikor fest általában tetőtől talpig maszatos. A vázlatfüzete nélkül pedig egy lépést sem tesz.

JELLEMRAJZIgazi művészlélek,de nevezhetnénk hangulatembernek is. Ha rossz napja van, akkor jobban teszed, ha a közelébe sem mész. Ha viszont jó azt biztosan észre fogod venni. Nem szereti feleslegesen jártatni a száját, de a véleményét általában nem tartja magában. Még ha ezzel nem is lesz a legkedveltebb egyén. Hazudozni sem szokott, ez az a dolog, amire allergiás. Az őszinteség számára nagyon fontos. Gerinctelen emberek kerüljék! Nem az a hangos szünetekben a barátnőivel trécselős lány. Inkább az, aki magányosan ebédel, vagy egy asztal mellett rajzolgat, olykor egy-egy ismerős társaságában, de többnyire egyedül. Igazából sulin kívül rengeteget lóg a barátaival, akik egyáltalán nem elit iskolás emberek. Jobban szereti a nem gazdagokat. Nincsenek előítéletei, de eddig még nem volt szerencséje olyan milliomoshoz, aki ne lett volna sznob vagy lenéző. A legtöbben nem gondolnák róla hogy szülei egy jól menő vállalat tulajdonosai. Határozott, makacs leányzó. Kiáll magáért. Ha nem tenné, nem lehetne olyan amilyen. Rengeteg harcot kellett megvívnia a szüleivel, hogy egyáltalán a művészettel foglalkozhasson.
Nem egy buli őrült. Legalábbis nem jár elit partikba, egyrészt mert nem szereti az efféle dolgokat, másrészt nem is hívják. Viszont a fesztiválok, és koncertek ellen nincs kivetnivalója. Csinált már merész dolgokat, és nem riad vissza a kihívásoktól sem.

EDDIGI ÉLETEDElisabeth Freewer Ír országban született átlagos családban. Apja alkalmazott volt egy helyi cégnél, anyja nem dolgozott. Nővére, Alice pedig igazi művész volt. Alig két év korkülönbség volt a két lány közt, de a szakadék kettőjük között minden évvel egyre csak nőtt. Elisabeth nem érte be a középszerűséggel, ahogy tudott menekült otthonról. New Yorkba költözött, és egyetemre ment, ahol megismerte Jonathant, aki az egyetem leggazdagabb legnépszerűbb diákja volt. Eltelt néhány év és házasságot kötöttek, majd megszületett Jasmine. A kislányból mindenáron egy igazi hölgyet akartak faragni. De igazán egyikőjük sem értett a gyerekneveléshez. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy az ő elméjüket elborította a partik, és összejövetelek tömkelege. „Elfelejtették” szeretni a kislányt, aki nem is tudta milyen egy normális átlagos család, így nem zavarta a dolog.
Majd eltelt tíz év és jött az, amire senki sem számított. Kiderült, hogy Elisabethnek súlyos rákbetegsége van. Jobb ötlet híján Jasminet Alicehez küldték Ír országba, míg az édesanyja túl nem lesz a betegségen. Alice addigra már egy tetováló szalon tulajdonosa volt Dublinban. Jasmine nem is értette a hirtelen változást, de tetszett neki. Idővel a rózsaszín fodros ruhákat szakadt farmerra, és batikolt pólókra cserélte. Öt hosszú évig volt a nagynénjénél, aminek minden percét élvezte. Barátokat szerzett, olyanokat, akikkel hempereghetett a fűben és ugrálhatott a sárban, anélkül hogy attól féltek volna, piszkosak lesznek. A tetováló szalonban is sokat időzött. Nézte, ahogy Alice dolgozik. Esténként pedig ő maga is próbálta utánozni a műveket, majd engedett a fantáziájának és saját alkotásait is papírra vetette. Hamar kiderült, hogy hatalmas tehetség. Alicenál pedig minden adott volt. Egy idő után, már ha csak tehette rajzolt. Már nem csak tetoválásokat, hanem mindent, amihez kedve volt.
Kijárta az általánost, és jött az újabb sorsfordító hír. Hazaköltözhetett, mivel édesanyjának sikerült kilábalnia a betegségből. Persze ennek minden gyerek örül, de Jasmine mégis csalódott volt. Ő Alice mellett akart maradni, hisz teljesen egymáshoz nőttek az évek alatt. A szüleit viszont nem is látta, esetleg egy fél évben egyszer. Mielőtt hazament volna, az egyik barátja megcsinálta a haját rasztára, ezzel is jelképezve, hogy ő bizony már nem az, az ember, aki öt éve eljött New Yorkból, és ne is próbálják megváltoztatni.
Ahogy visszatért New Yorkba rögtön felmerült a kérdés, hol tanuljon ezután. A szülei mindenképp valami magániskolát akartak, Jasmine pedig csak arra vágyott, hogy a művészettel foglalkozhasson. Így közös megegyezés alapján úgy döntöttek a Dorian tökéletes lesz. A szülők titkon abban reménykedtek, hogy majd az ottani diákok megváltoztatják, és habos babos barbivá varázsolják Jazzt. Persze ez nem így történt... Jazz itt a nagyvárosban is megtalálta azokat az embereket, akik hasonlítanak rá, és szeretik. A szülők persze képtelenek elfogadni, hogy a lányuk nem olyan, mint a többi édes kis tini boszorkány.
Az iskola Jasmine számára az a hely ahol annak hódolhat, amit szeret. Nem érdekli, hogy nem a legnépszerűbb vagy legkedveltebb személy. Amilyen hamar lehet, szeretné elvégezni az iskolát, és visszaköltözni Dublinba nagynénjéhez.

Posts : 6 Join date : 2009. Oct. 04.

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
- ceruza, vázlatfüzet
- sport/torna cipő
- sok bizsu színes ékszer
- elvek
- az a bizonyos életérzés

SOHA
- magas sarkú
- rózsaszín öltözék
- sznobizmus
- sírás mások előtt
- önsajnáltatás

FÉLELMEK
Retteg attól, hogy többé nem látja a nagynénjét.

EGÉSZSÉG
Semmilyen komoly betegsége nem volt még. Igyekszik sok gyümölcsöt enni. De alapvetően nem figyeli igazán az étrendjét. Ha ideges akkor szokott futni, vagy biciklizni.

SZOKÁSOK
Tanítás után egy szál cigi mindig kell neki. Berögződött szokás.
A körmét rendszeresen festi, általában pirosra, vagy feketére, de színtelen körömmel nem lehet látni.

MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?
Ez teljesen egyértelmű. Mert mindene a rajz. Számára ez önkifejezés, feszültség levezetés, egyszóval minden. Egy ember akkor boldog, ha azzal foglalkozik, amivel szeret is. Ő ezzel szeret.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB
Van egy tetoválás a füle mögött. Egy apró peace. A nagynénje csinálta neki mielőtt visszaköltözött New Yorkba, de a szülei mai napig nem tudnak róla. Ha le van, engedve a haja egyáltalán nem látszik.

PRÓBAJÁTÉK
Dél volt… Éreztem, hogy itt az idő, mennem kell. A szívem összeszorult, úgy éreztem vége van valaminek. Valami csodálatos megmagyarázhatatlan dolognak. Talán az életemnek is… Alice-ra néztem, akinek könnybe lábadtak a szemei, pedig ha valaki, akkor ő nem volt az a sírós fajta. Még utoljára megöleltem. Erősen magához szorított. Nem akart elengedni, ahogy én sem őt. Ekkor apám szállt ki a limuzinból, és megdöbbenve nézett rám. Némi megvetéssel. Mintha azt kérdezné „ki ez a gyerek? Ez nem az én lányom.” Őszintén megmondom, kicsit fájt, hogy ezt láttam rajta. Ez csak még jobban megijesztett. Minden érzelem nélkül közölte, hogy indulhatunk „haza”. Elengedtem Alicet, de csak mert muszáj volt. Beültem a kocsiba, apám is követett. Könnyes szemmel bámultam ki az ablakon és integettem a nénikém felé, aki immár a legjobb barátom is volt. Szótlanul ültem, és bámultam magam elé a reptérig. Minden pillanattal egyre erősödött bennem a honvágy. De nem New York felé. Én Dublinba vágytam vissza. Apa pedig rémisztő volt. Mint egy börtönőr. Közönyös volt felém.
Mikor a reptérre értünk kiszálltam a kocsiból és csendben sétáltam fel a magángépünkre, ahol már anyám is ott volt. Mikor meglátott kikerekedett a szeme, de nem szólt semmit. Szemeivel viszont ugyan azt kérdezte, mint apa, az indulás előtt. Csak az út felénél szólalt meg. Azt kérdezte: „Kislányom! Mégis mi történt veled?” Nem is értettem mire gondol pontosan, hisz egy árva szót sem beszéltünk eddig. Aztán rájöttem, valami olyasmit érez, amit én. Hogy idegenek vagyunk egymás számára. Öt év hosszú idő. Főleg ha az ember élete ilyen szakaszában van, mint én. Jellemformáló korszak ez. Ilyenkor tanul meg egy tini viselkedni, öltözködni, kialakul benne egy életstílus, összejön az első fiúval és így tovább. És mellettem nem voltak ott a szüleim mikor ez megtörtént. Mellettem Alice volt ott. Kicsit olyan volt mintha az anyámmá vált volna. Most pedig össze kell kötnöm az életemet két olyan emberrel, akiktől a lehető legmesszebb állok.
- Semmi anya… semmi – feleltem, és már éreztem, hogy az életem ettől a perctől fogva lényegesen nehezebb lesz.

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Admin Posts : 101 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 33

LÁZADÓCSKA,
Te aztán nem semmi vagy, hallod-e
szüleid nem kaptak véletlenül szívrohamot?
Nem kis változás lehettél számukra,
és azért a köreinkbe is hozol egy kis változatosságot
Vigyázz a hajadra, mert remek lehetőségeket ad,
ha az ember egy unalmas órán mögötted ül,
De amúgy várunka köreinkbe, már ha
éépes vagy elviselni minket

Most jönne az xoxo bosszantás képen, de az
nem illik hozzám, úgyhogy csak:

Jelentem felvételt nyertél a Dorianbe!