Charlotte Elsey

Posts : 5 Join date : 2009. Oct. 05. Age : 32

Charlotte Elsey
Nem bánom, hogy megtettem, azt bánnám, ha nem lett volna bátorságom hozzá...

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Charlotte Elsey
BECENÉV Nem szereti ha becézik.
NEM Nő
SZÜLETÉSI HELY Sydney
SZÜLETÉSI IDŐ 1992. május 4.
SZAKIRÁNY Táncművészet

APA Eric Elsey
ANYA Rebeka Elsey
NAGYANYJA Elena Elsey
TESTVÉREK -
HÁZI ÁLLAT -
ANYAGI HELYZET Mivel a nagyanyjával él ő tartja el. A mamájáról meg tudni kell, hogy gazdag… de ezt nem azt jelenti, hogy Charlotte mindent meg kap, amit akar.

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
Amilyen a lány, olyan rajta a ruha is. Igazából nem tudom megfogalmazni a stílusát. Mindent mindennel kever és általában elég jól. Mindig, hogy valamivel kitűnjön a többiek közül. Nem fél a színeket használni, keverni. Nem tudod megállítani, ha valamit kitalál a stílusával kapcsolatban. Nem érdekli mások véleménye és az sem, ha a folyosón összesúgnak a háta mögött. Bár mennyire is gagyi másik szerint a ruházat, ha neki tetszik, úgy is felveszi.
Festeni nem szokta magát, a természetesség híve, de azért rajta is megtalálható az alapozó és a szemfesték. Ez még sem azt jelenti, hogy őrültek módjára pocsékolja, és hetente veszi a kenceficéket. Ő természetesen is szép.
A haját hétköznapokon leengedi, néha vasalt, néha göndör, a tánc próbákon, mindig fel van neki kötve, sosincs leengedve, mert zavarja és nem a haját akarja piszkálni a próbákon. Ezt a mindenki díjazza.

JELLEMRAJZ
Furcsa egy lány. Azt hiszed, hogy ismered, de mégsem. Igazán senki nem ismeri és nem is fogja. Magának való, de mégis sok barátja van. De nem hiszem, hogy ezek igazi barátságok. Se Charlotte se a másik fél részéről. Viszont barátok kellenek és ezt Charlotte is tudja.
Kedves a maga módján, de nehéz elviselni valamint szereti a jóképű pasikat. Ahogy már említettem nem igazán nyílik meg az embereknek, senki nem került hozzá még olyan közel, hogy ezt el lehessen mondani és talán senki nem is fog. Csak Charlotte tudja…
Öntörvényű is egyben, mert nem hagyja, hogy mások megmondják neki mi a jó és mi a nem. Senkinek nem fogadd szót, azt teszi, amit tenni akar, még a saját szüleire sem hallgat, nem hogy a barátaira. Elvárja, hogy senki ne szóljon bele az életébe, még attól is, akit igazán kedvel. Bár olyan nincs sok. Gyűlöli, ha pletykálnak róla, mert annak a fele sem igaz. De lényegben nem foglalkozik vele, csak ha épp meghall egy olyasmi kaliberű hazugságot, amit nem bír szó nélkül hagyni, kis is nyilvánítja a véleményét. Lehet durván, lehet, hogy éppen csak emelt hangon. Ez is tőle függ, ahogy minden más az életében. A pletykálkodáson kívül még nagyon gyűlöli, ha becézik. Nem szereti és kész, legyen mindenkinek csak Charlotte.

EDDIGI ÉLETED
Az élete 1992. május 4.-én kezdődött el, mikor hajnali fél 2-kor megszületett Sydney egyik híres kórházában. Ő is cseperedett, ahogy mindenki más. Neki is járnia kellett bölcsődébe, oviba és persze általános suliba. Nagyon jó kislány volt egy darabig. Hmmm.. Talán mesélhetnék nektek, hogyan is telt el az idő Charlotte felett. Na nem mintha olyan öreg lenne, csak azért neki is volt gyerekkora és gyerekszobája is. A szülei nagyon büszkék voltak rá, hiszen mindenben nagyon ügyes volt. El is halmozták sok ajándékkal, babákkal és ezekkel. Igazi gyerek szobája volt, amiben nagyon jól érezte magát.
Az óvodában rengeteg barátnője volt, akik imádtak Charlotte szobájában lenni, csak ezt igazán Char nem komázta. Nem bírta felfogni, hogy az ő szobáját a kislányok, mért forgatják fel minden alkalommal. Ha ők csinálnak rendetlenséget a szülei mért őt szidják le, hogy már megint miért csinált rendetlenséget. Aztán rájött, hogyha nem hívja meg a barátnőt, akkor kikapni sem fog, mert nem lesz kupi a szobájában, mert nem lesznek ott a lányok. Otthon nem kapott ki, de így a kislányok is eltávolodtak tőle, ezt is persze a szüleinek köszönhette. De hát csak ovis volt, nem szállhatott szembe a szüleivel, így inkább élte a gyerekkorát, ami már nem igazán volt élvezhető. De megtette, mert más lehetősége úgysem volt. Már itt belátta, hogy a dadusra van bízva, a szülei már csak egy élő tárgyként kezelték, akinek se érzése se semmije. Pedig nem így volt, minden egyes szidást és minden mást megjegyzett, hogy egyszer ezeket a sebeket visszaadja egyszer a szüleinek.
Ennek az időnek is el kellett jönnie, pontosan 5-ban fakadt ki Char, már egy pici hangot is nyilvánított ennek. Nem inkább beszéddel, hanem tettekkel. Olyan dolgokat kezdett el csinálni, amit a szülei nagyon elleneztek. Ilyen volt például a tánc is. Csak a szülei cukkolására kezdett el hip-hop edzésekre járni, amit ezek után egyből nagyon megkedvelt és az óta is űzi. De a célját, akkor is elérte, idegesítette a szüleit. Így telt a következő pár év, Charlotte újabb és újabb dolgokat talált ki, hogy még jobban megutálják egymást a szüleivel. Ők meg csak nyeltek és nyeltek. Nem kell mondanom, hogy szinte alig beszéltek egymással, sőt szinte semmit. Én kimerem jelenteni, hogy Char ezért ilyen amilyen. Nem kapott semmi szeretetet, csak a bántást és a szurkálódást… meg is értem mért ilyen csökönyös és ’kőszívű’. Csak éltek egymás mellett egy úgynevezett ‘család’, amit már régen nem lehetett annak nevezni. Rohant az idő és már Charlotte a felvételi vizsgálnál tartott, azaz 8-kos lett. Azt tudni kell róla, hogy imádta az általános osztályát és nagyon rossz volt neki belátni, hogy hamarosan új osztálya lesz. De majd csak megbirkózott volna vele, hiszen nagyon talpraesett egy lány. Igen ám, csak közbe jött valami, amit még a legrosszabb rémálmában, sem mert volna gondolni. Rebeka és Erich bejelentette, hogy elküldik a nagy anyjához, mert ők már nem akarják a ’családi’ házban látni. Ez a bejelentés taccsra vágta Charlotte-t. Egyet tudott innentől, hogy számára nem létezik se az apja se anyja.
A felvételi előtt egy nappal New Yorkba indult a nagymamájához, aki imádta az egyetlen kis unokáját és talán ugyanezt el lehet mondani Chalotte részéről is. Szóval nem is irtózott annyira NYC-től. Mire odaért a mamája berendezett neki egy hatalmas szobát teljesen Lotte ízlésére.
A felvételit sikeresen megírta és felvették a Dorian Művészeti iskolába, ahol persze táncművészetre jelentkezett. Ezek után egy szót sem beszélt az állítólagos szüleivel, senkivel sem tartotta a kapcsolatot Sydneyből, még az osztályát is elfelejtette. Csak a táncnak élt. Azt hittem változni fog New Yorkban, de nem így történt. Ugyanolyan bunkó és magának való maradt, de barátokat is talált azért…
Elkezdte az iskolát, de még mindig a nagy anyjával lakott, úgy gondolta, hogy egyedül nem fog egy albérletben lakni. Túl sokat volt magányos, míg itt van neki a nagyija semmi baja nem eshet. Mármint értsétek jól, persze autó baleset meg ilyenek bármikor közbe jöhetnek, de a magány nem fenyegeti, míg a mamájával lakik. Elköltözni meg csak akkor fog, ha lesz egy olyan barátnője.
De visszatérve a sulira, nagyon hamar beilleszkedett a suliba és élvezte is azt. Tudom.. furcsa, Charlotte-ből mindent kilehet nézni csak azt nem, hogy imád suliba járni. Na mindegy, így van és kész.
Továbbra is a Dorian iskola padjait koptatja immár 4. éve. Hamarosan itt az érettségi, meg látjuk milyen jövő vár rá.

Posts : 5 Join date : 2009. Oct. 05. Age : 32

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
- Tánc
- iPhone
- iPod
- Táska
- Ásványvíz
- Kávé
- Kocsi kulcs
- Napszemüveg
SOHA
- Kelbimbó
- Napra
- Ét csoki (allergia, de amúgy sem szereti)
- Klóros víz (szintén allergia)
- Édesség
FÉLELMEK
- Ha miatta kell újra megcsinálni a koreográfiát.
- A kudarctól
- Minden csúszó-mászótól.
EGÉSZSÉG
Kutya baja, hacsak az allergiát bele nem számítjuk. Allergiás a klóros vízre és az ét csokira.
SZOKÁSOK
Ha nagyon unja, amit csinál, vagy nem érdekli, hogy mit mondanak neki elkezdi csavargatna a haját.
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?
Imád mozogni és tehetsége is van a tánchoz. Még a mái napig nem tudom eldönteni, hogy szülei cukkolására vagy tényleg azért tanul táncosnak, mert szereti is. Bár az egy biztos, hogy mára már szenvedélyévé vált. Ha akarnád se tudnád lebeszélni róla, még az sem tántorítja el, ha csak negatív megjegyzéseket kap a tehetsége felől.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB
- Titokban szerelmes a táncpartnerébe Shane-be.
PRÓBAJÁTÉK
Valaki igazán megmenthetne ettől a szülői terrortól. Gyűlölöm őket és az is természetes, hogy ők is engem. Nem most hazudtam, hogy lenne már az természetes, hogy a gyerek és a szülők utálják egymást. Szerintem nagyon abszurd dolog, de hát ilyen családnak is kell lenni. Az már más kérdés, hogy mért pont mi, de mindegy. Kár ezen aggódni, ha én bár beletörődtem, hogy mi sosem leszünk normális család, akkor mindenkinek bele kellene és nem a hátunk mögött sutyorogni, hogy micsoda egy család vagyunk. Ennél rosszabb nincs, bár már ezt is lesz_rom.

Éppen táncpróbáról ballagtam haza, miközben zenét hallgattam az Ipod-on. Nagyon jó volt ismét, bár most nem hip-hop edzésről jövök, hanem más féle táncról. Ugyan is nem csak egy félét táncolok, de a hip-hop a kedvencem. Meg is érkeztem és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hogy tudják, megjöttem.
Már vártam, mikor szólala meg anyám.
- Hol voltál kedvesem? – Na most éppenséggel mi köze van hozzá? Meg mi az, hogy kedvesem? Az óta nem hív így mióta megszülettem, na menjen mááár. Amúgy is el kéne döntenie, hogy most csak ordibál, vagy kedvesemezik itt nekem, mert a kettő nem fér meg egymás mellett, ellenben anyámnak sikerült megcsinálnia.
- Hol lettem volna? Táncpróbán. –Ennyit akartam vele beszélni, még azt sem érdemli meg, hogy beszéljek hozzá. A hideg is kiráz, mikor rá kell figyelnem. Igen ennyire gyűlölöm őt/őket, nem rejtem véka alá, minek is rejteném?! Ez az, lassan az üveget is ki kellene cserélni, ha anya így ordibál továbbra is.
- Nem megmondtam, hogy megtiltom a táncolást?- És egy tányért is a földhöz csapott. Most nem azért, dehogy került a kezébe egy vizes tányér, mert mióta én élek nem láttam mosogatni.? Kontrázni kellene…
- Nem megmondtam, hogy nem érdekel? – Ránéztem és megforgattam a szemem. El is indultam felfelé a lépcsőn a szobám felé. Már nem halottam teljesen mit is mond az anyám, de valami olyasmi lehetett, hogy micsoda egy anyaszomorító vagyok. És? Nem mondták még neki, hogy ő meg gyerekszomorító? Kár, pedig nagyon igaz rá.

Lefeküdtem az ágyamra és ismét zenét kezdtem el hallgatni. Eltöprengtem azon, hogy milyen lenen egy normális békés családban élni. Biztos jó, bárcsak lehetnék egy olyan család tagja, ahol ismerik a szeretett. Én nem értem, ha nem akartak gyereket, akkor még is minek? Vagy csak bennem csalódtak? Hát lehet…

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 72 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 32

barátosném^^

sajnálom azokat az embereket
akik nem tudnak téged megismerni.
egy csodás embert hagynak ki az életükből.
mindenesetre én hálát adok akárkinek ott fent, hogy
ismerhetlek téged.
így már el vagy fogadva!

xoxo

» Egyszer fent, egyszer... fekve. (Charlotte/Lilith)