Let's get the party started! [Házavató bemelegítés]

Vállfák csörgő-csattogó hangja morajlott át a szoba rejtekében, a gardrób zegzugos dögösebbnél-dögösebb ruhadarabjai között, ahol ki más turkálhatott volna, mint én magam. Az ágyam telerakva kiszemelt példányokkal, volt köztük kék, lila, pink, fekete és fehér, de még mindig nem az igazi. Cipők sarkai koppantak a padlózathoz visszhangot verve a gardróbszoba szűk folyosóján. A fürdésből kilépve köntösöm melegébe burkolóztam és idegességemben ütöttem egyet a falba. Több tucat ruha, de akarok még. Egy utolsó mustra és kezeim közé akad az ideális példány, ajkaim szélsebesen csaptak mosolyutat ahogy a tűzpiros mini koktélruhát magam elé helyeztem. Tökéletes – állapítottam meg. Testápolóm csillámló vonala siklott végig vonalaimon, majd sminkasztalom borult fényárba, hogy sötét szemeim még hivalkodóbban csillanjanak meg külvilág számára. Alapozás, szemhéjpúder, tus, spirál, pirosító mind-mind szerepet kapott a repertoárban. A fodrászom már az ajtóban tobzódott, hogy mesés frizurát varázsoljon fejem búbjára kiemelve a pozitív oldalamat, az elbűvölőt, az elegánsat és egyben döglesztőt.

Miközben hajam készült belemerültem a tükör mélységes rejtelmeibe. Készülök, mint egy hatalmas bálba a magamfajták, pedig a házigazdát úgy istenigazából nem is ismerem. Persze, hogyne tudnám kik azok a Sanders-ek, még a családom is hallott róluk, de az ifjonc Dominic nem szerepelt naplóm zegzugos tintasugallatában, pedig nem egy rossz parti, csinos pofi, döglesztő szemek, vaskos bankszámla, rejtélyes múlt. Na jó, azért valljuk be, túl sok itt a jó préda, akik nemesi családokból jöttek, a választék végeláthatatlan, talán így lehet, hogy útjaink nem keresztezték még egymást. Hogy miért mondtam igent erre az összejövetelre? Mert ígéretes bulinak tűnt, a suliban lelkes lányrajongók csiripelték, hogy Sanders-nek van tehetsége a tökéletes éjszakai mámor megformálásához, csöpögni fog a méregdrága alkohol, finom ínyencségek, megnyerő pasik és csajok, dögös zenék, hát kell ennél több? Számomra nem, egy ilyen buliból Amanda Fuller nem maradhat ki, nem tudnám megemészteni. Ekkor eszembe jut, hogy drága Ambs barátnőmre nem csörögtem rá, de már késő, úgysem hallaná, ő mindig korábban érkezik én pedig szokás szerint kések, de a tökéletességhez idő kell, sok-sok idő.

A fodrász tovalibbent, ruhám érzékien siklott át testemen, hátul a cipzárral kicsit elbíbelődtem egymagam, de megoldottam. Dekoltázsom még mélyebbre húztam a kicsiny apró ruhakölteményben, mely épphogy eltakarta popómat, pántjai lazán omlottak karomra szabadon hagyva selymes vállaimat. A tökéletes fekete-piros nyaklánc és hosszan alácsüngő fülbevaló, nercharisnya az elmaradhatatlan csipkés harisnyakötővel, ami naná, hogy megvillan akár egyetlen lépcsőfok megtétele közben is. Combközépig érő pirosan izzó csizmámon húztam végig ujjaim, a valódi lakkhatás őrjítő illata kápráztatott. Apropó, illat, egy kicsi minden érzéki pontomra kedvenc csábító parfümömből. A hallba érve még felkaptam szintén piros szövetkabátomat, fekete selyemsálamat és a hatalmas tükör előtt tetszelegtem. Hát igen, még ha nem is vagyok egy ringyó az öltözékük megihlet, ördögi vigyor húzódott végig pirosra mázolt ajkaimon, démoni villanás, majd ijesztő telefoncsörgés. A bátyám, itt van értem. Nem, nem taxit hívtam, a múltkori eset óta inkább a fuvarszolgálat vagy a bátyám. Mivel inni szándékoztam, így saját ezüstfényű járgányomat nyugton hagytam a garázs rejtekében pihenni. Táskám magamhoz kaptam és már Dan autójában ültem. Kértem tartson velem, de ő is buliba megy itt New Yorkban, valami sötétszagú, titkos kis társaságba, mert nagyon hallgat az egészről és csak fel sem ajánlotta, hogy elhív.

- Szia Dan! – cuppantottunk egymás arcára egy leheletnyi puszikát.
- Az áldóját hugi, néha sajnálom, hogy a húgom vagy.
- Szerinted én nem hogy ugyanazon vér csörgedez ereinkben? – nevetem el magam. Sokszor ugratjuk egymást, ilyenek vagyunk, jó testvérek.

Az út során, miközben hangos zene szólt füleimbe és kacagó beszédünk ritmusa járt korai táncot elméláztam, hogy nem-e kellett volna partnert hoznom magammal és nem egyedül billenni be a hatalmas művészi ajtón, de a gondolat olyan gyorsan tovaszállt, hogy parányi emlékképe is a múlt bánatos körfordulatának számított. Minek partner? Hogy rám tapadjon, ne hagyjon élni? Ugyan már, a buli lényege a flört és társai. Jess képe kúszott be fürtjeim alá, de ő sem hívott, én meg sohasem futnék senki után, lehet nem is jön, pedig ő is egy partyőrült, na mindegy így megvan az esély újabb prédák megismerésére, csábítására, a gyönyörködtető friss érzésre. Egyedül vagy barátnőkkel jó érkezni, így az igazi.

Megérkeztünk… Dan kisegített sportkocsija mélyen ülő öleléséből és ismét puszit nyomtunk egymás arccsontjára.
- Aztán jót ne halljak rólad hugi! – ölelt magához.
- Héj, ne ölelgess még férfiparfüm illatom lesz és azt hiszik pasival jöttem – nevetem el magam miközben eltávolodom – Neked is jó szórakozást, aztán én se halljak jót ám rólad – mosolygok még mindig.
- Rólam nem fogsz, vigyázz magadra és ha kellek hívj, ha valaki rád száll hívj, ha követnek hívj, ha…
- Stop! – helyezem ajkaira ujjam – Hívni foglak ígérem hősöm – intem nevetve, mert a taxis támadásom óta még jobban aggódik értem, imádom őt.
- Érezd jól magad.
- Köszi te is – majd hátat fordítok és elindulok a galéria felé, ahol mindig csak az éjszakában jártam, mikor sejtelmes „rendezvényeket” tartottak, a nappali része sohasem vonzott, képek, festmények, ócska pacáknak számítottak a szememben.

Már a bejáratnál fiatalok tömkelege dohányzott, úgyhogy igyekeztem nem levegőt venni, de beszólásaikon nem tudtam nem elmosolyogni magam.
- Démoni angyal egy táncra majd elrabolhatlak?
- Egyre biztosan – kacsintok a jólöltözött dögös szépfiú felé, de nem állok le eszmecserét folytatni, mert tudni akarom mi vár bent. Emberek, pompa, fényűzés. Meg kell hagyni ez a Sanders tudja mitől döglik a légy, azt hiszem ideje megismernem és betuszkolnom egy vágytól fűtött szobácskába. Elnevettem magam, mindig a pasik, te jó ég, ha anyám ezt tudná. Az ajtóban martinit kínáltak, nem éppen a kedvencem, de egy hörpintésre lecsusszant torkomon, ragyogó pillantások vonzották testem körvonalait, mosolygó üdvözlő férfisereg, irigy női gárdák, de kit érdekelnek, a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Hisz mindjárt itt a szülinapom, azt hiszem kellő ünneplése lesz ez számomra. Nem bántam, hogy eljöttem – járattam agyam, miközben egy mosolygó fiúcska ajkait kóstolgattam, túl finom volt és észveszejtő, de gyorsan tovalibbentem, a neonnal megvilágított bárpultról egy pohár pezsgőt emeltem le és szép lassan iszogatni kezdtem, hogy a gyöngyöző nedű szakaszokban mardossa torkomat és kezdje meg euforikus pályafutását testem zegzugos hajlékaiban. Emberek jöttek-mentek, mikor megpillantottam Ambs barátnőmet, gondoltam viszek neki is egy kis bódító italt, közben természetesen magamat sem szomjaztathattam. Két pohárral a kezemben indultam meg felé, de utamat állták.
- Csak nem nekem szántad gyönyörűségem? – mosolygott az arcomba egy kicsit már becsiccsentett dögös srác.
- Miért is ne szántam volna épp neked – nyomtam a kezébe és iszogatás közben a zene ritmusára csípőm mozgásba lendült. A poharam kiürültét követően a pár percnyi partnerem kezébe nyomtam az üres kristályt és csatlakoztam barátnőmhöz magam után vonzva még egy-két jóvágású fickót, nem is rossz, így Ambs-nek is lesz egy szívdöglesztő sráca, ha csak egy éjszakára is, bár üzenete alapján ketten is a hálójában kapálóznak, de egy harmadik még belefér.
- Szia drágaságom! – ölelem meg és nyomok arcára három puszit, miközben csípőm egyre csábosabb köröket lejt.