Majd kiderül!!( Billy és a múzsája)

A mai nap is lassan a végére közeledik és ezt csakis kedvenc kávézómban lehet megünnepelni. Magamra kaptam a farmernadrágomat és egy szürke pólót, majd nagynéném káromkodása kíséretében kiléptem a csípős levegőre. A kávézó körülbelül fél órás sétára van tőlünk. Zsebredugott kézzel indultam meg a törzshelyem felé és közben a fejem fölött gyülekező felhőket figyeltem. Gondolataim zavaros medrében próbáltam eligazodni, de néha még saját magam sem értem. Lassan lépkedtem mélyeket lélegezve és megpróbáltam megérteni magam.

Nagy elmélkedésemből a hatalmas cigizhetnékem ébresztett ki. Megálltam és a zsebemben kutakodtam a cigaretta után. Sikeresen elővettem a dobozt, amiben sajnálatomra csak egy száll árválkodott. Rágyújtottam és beszívtam a mérgező füstöt, ami átjárta a tüdőmet. Az összegyűrt dobozt a közeli szemetesbe dobtam és füstölögve haladtam tovább egy élelmiszerüzletig. Előkotorásztam a pénzem és beálltam a hatalmas sorba egy újabb csomag cigarettáért. Több mint három percig ácsorogtam amíg végre a kezemben tarthattam az életmentő, kékcsomagos cigit. Bólintottam az eladónak és kiléptem az útra, ahol időközben az eső is hullani kezdett. Megigazítottam a dzsekimet és átmentem az út túloldalára. Nagyobb lépésekben haladtam tovább, amíg végre megpillantottam a kávézót. Megszaporáztam a lépteimet és beléptem a meleg helyiségbe. Halk zene szólt és most is mint mindig tele volt fiatalokkal, öregekkel és mindenféle korosztállyal. A megszokott helyemhez sétáltam az ablak mellé és leültem a puha székre. Belecsíptem az éppen arra járó pincérlány fenekébe.

- Egy kávét kérek. Tejjel!
Mondtam a méltatlankodó szépségnek és felkönyököltem a fényes asztalra.

Nem jó. Valahogy nem jó ez a hang.
Még a DMI-ben voltam, a zongoránál ültem és az új dalomon csiszolgattam. Már három órája ültem a hangszer előtt, de valami nem stimmelt. Besokalltam, lecsaptam a tetejét, felálltam és felvettem a cuccom. Nem volt kedvem hazamenni, a kedvenc helyemre igyekeztem a Moliére-be. Ott mindig megszállt az ihlet…

Amint beléptem az orromat megcsapta a frissen őrölt kávé és a süti illata. Odaléptem a pulthoz, épp mikor egy fiú belecsípett a pincércsaj fenekébe, aztán kajánul vigyorogva rendelt egy kávét… Fintorogva néztem rá.
- Undorító. – motyogtam, hogy ne hallja senki. Bár az se nagyon érdekelt volna, ha meghallja. Az ilyen bunkókra magasról teszek. A pincérlányhoz fordultam.
- Hali Tracy! – mosolyogva köszöntem neki – Egy csokis cappucchino-t és egy két csokis cookey-t kérek szépen… - aztán a kezemmel félig eltakartam a számat és odasuttogtam neki – az ilyen barmokkal ne foglalkozz! – egymásra vigyorogtunk, majd leugrottam a székről és a kedvenc helyemre, az ablak mellé ültem. Elővettem a kottát, és tovább gondolkoztam a szövegen. Közben kihozták a rendelésemet, így a cappucchino-mat szürcsölgetve folytattam a dalírást. Néha-néha kinéztem az ablak előtt elsétáló emberekre.

Egyszer csak köhintést hallottam az asztal mellől. Felnéztem. Egy pasi volt. Aztán rájöttem, hogy ez az a srác, aki bunkózott Tracy-vel. Csúnyán ránéztem.
- Hali! Mit akarsz?
Oké, nem mindenkivel vagyok ilyen bunkó, de ez a hapsi nagyon idegesített.

Teljesen elmerültem a pincérlányka fenekének bámulásába, amikor a bejárati ajtó kinyilt és egy igazán különleges szépség lépett be rajta, magával hozva a kinti hideget. Tekintetem rögtön az új jövevény felé vándorolt Ő ugyanis jobbnak látszott, mint a pincérke. Addig követtem tekintetemmel, amíg helyet nem foglalt egy közeli asztalnál. Láttam, hogy valamit mond a fekete lánynak, aki felvette a rendelését, majd rám se bagózva tovább sétált. Vártam, amíg megkapom a kávémat tejjel, majd gondolkodás nélkül felpattantam és megközelítettem az asztalát.

Az egyik kezemben a kávés csészét a szorongattam a másikkal, meg az asztalra könyököltem. Ránéztem a lánykára, aki cseppet sem tűnt jókedvűnek és köhintettem kettőt.
Nem várt csökönyösségell és ridegséggel nézett rám, de ez engem sosem zavart. Rámosolyogtam és kérés nélkül leültem a vele szemben levő székre.

- Szia! Csatlakozhatom?
Válaszra sem várva belekortyoltam a kávéba és átható tekintettel néztem rá. Érdeklődő tekintettel vizslattam és nem próbáltam palástolni tetszésemet.
- Gondoltam, hogy társaságra vágysz. Láttam, hogy egyedül vagy!
Ismét rámosolyogtam, majd rágyújtottam egy száll cigire.
- Zavar?
Kérdeztem és kifújtam a szürke füstöt.

Na neee!
Meg sem várta, hogy válaszoljak. Amúgy tuti nemet mondtam volna. Még rondábban néztem rá. Reméltem felfogja, hogy egy ilyen piócát nem látok szívesen magam mellett.
- Néz, de nem lát – morogtam magam elé, majd hangosan hozzátettem – Valószínűleg nem volt elég szembetűnő, hogy dolgozom! – mondtam csípősen és az előttem lévő kotta felé böktem.
~ Ez mekkora egy majom! Gyűlölöm az ilyen genyákat!
A munkámra próbáltam koncentrálni, de nagyon nem ment. Ha valaki kéretlenül bámult sose bírtam figyelni arra amire kellett volna.

Oké, ez nem megy!
Idegesen ledobtam a ceruzát a papírra és ránéztem a velem szemben ülő srácra.
Nem volt ronda, barna haj, barna szemek, jól öltözködött és nem volt alacsony. Pont az esetem lett volna, ha nem lett volna egy hólyag. Az ilyet hívom én csak szép finoman egómajomnak... Valószínűleg van egy jegyzetfüzete, ami minden egyéjszakás kalandja után egy vonalkával bővül. Na, én nem csak egy strigula akarok lenni egy nagyképű pasi noteszában!

Mikor rágyújtott és még meg is kérdezte, hogy zavar-e végképp felment bennem a pumpa. Köhögni kezdtem a füsttől, utáltam azt a bűzt. Felpattantam a székről és dühösen a nemkívánatos látogatóm felé fordultam.
- Basszus, hogy te mekkora barom vagy! – dühödten köhögtem. Mi a francot képzel magáról ez az állat??? – Ne is zavartasd magad, már itt se vagyok!
Felkaptam az asztalról a kottákat, és a vállamra vettem a táskámat. Otthagyva kávét és a sütit a pult felé indultam és leraktam három egydollárost a márványasztalra. Tracy megértő mosollyal nézett rám.

Viccesnek találtam a helyzetet ami kettőnk között kialakult. Kényelmesen elhelyezkedtem a széken és figyeltem, ahogy ceruzájával hangjegyeket rajzol. Pillantás nélkül bámultam és gúnyos megjegyzésén elmosolyodtam és magam elé húztam a kottát. Megnéztem a számomra nem ismeretlen írást és elismerően bólintottam, majd visszatoltam elé a teleírt lapot. Megbabonázva figyeltem ahogy tovább dolgozik és közben kortyolgattam ízletes kávémat.

Gondoltam, hogy haragudni fog a cigaretta miatt, hiszen a lányok nagy többsége nem szereti, ha az ember fia vagy esetleg lánya szembefújja vele a füstöt. Ennek ellenére mégis meglepett a kisasszony reakciója. Mindenre számítottam csak ekkora kitörésre nem.
~Barom? Micsoda bók~
Elégedetten néztem a pultnál álló lányt és soha nem éreztem magam ennyire felszabadultnak. Mivel még nem szeretnék megválni az ismeretlen lányka becses személyétől hatalmas szívfájdalommal ugyan de elnyomtam a félig leégett cigit a hamuzóba. Felpattantam és a lány után rohantam, akinek a nevét még most sem tudom.

Rátámaszkodtam a pultra és felvettem a legilledelmesebb mosolyom.
- Elnézést kérek a hölgyektől a bunkó viselkedésem miatt.
Ide-oda pillantottam a lányok között, majd társnőm felé pillantottam.
- Ne haragudj, hogy az előbb faragatlan voltam. Kérlek bocsáss meg.
Figyeltem reakcióját és próbáltam leolvasni arcáról az érzéseit kisebb- nagyobb sikerrel. Mivel nem vagyok valami jó emberismerő fogalmam sincs mire gondolhat a csinos lányka velem szemben. Felkönyököltem a fényes asztalra és rákacsintottam.
- Még a neved sem tudom és itt akarsz hagyni?
Érdeklődtem csípősen és reméltem, hogy sikerül maradásra bírnom, mert semmi kedvem nincs kisétálni innen a zuhogó esőbe.