Ryana Fayre Cannett

Posts : 3 Join date : 2009. Sep. 07.

RYANA FAYRE CANNETT

I want to draw something that means something to someone, you know? I want to draw blind faith or a fading summer, or just a moment of clarity. It's like when you go see a really great band for the first time and nobody is saying anything, but everyone is thinking it..."We have something to believe in again." I want to draw that feeling, but i can't..

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Ryana Fayre Cannett
BECENÉV Rya
NEM Nő
SZÜLETÉSI HELY USA, Arizona, Phoenix
SZÜLETÉSI IDŐ 1994. november 4.
SZAKIRÁNY Képző- és iparművészet

APA Keith Cannett, 45
ANYA Shoshanna Deliver, 42
TESTVÉREK Nincs.
HÁZI ÁLLAT Két trópusi díszhal, Viv és Saw.
ANYAGI HELYZET Felső tízezerbe tartoznának? Meglehet. Apja egy magánklinikán dolgozik, mint az egyik legjobb plasztikai sebész a környéken. Jó pár éve küzd az igazgatói posztért. Anyja, egyben apja munkatársai is, de ő pszichiáter. Anyagi helyzetük átlagon felüli, a nagyobb kiadásaikon se gondolkodnak el komolyan, de azért értelmetlen, fölösleges dolgokra nem költenek.

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS

Egy átlagos iskolában talán beleolvadna a szürke tömegbe, de itt… valamiért kilóg a sorból, bár ezt inkább csak ő veszi észre. Nehéz megfogalmazni, miért. Nem tűnik ki, nem is olvasztotta be a nagy beton olvasztótégely, szimplán láthatatlan a legtöbb szemnek. Nincs különleges ereje, csak nem szokták észrevenni, és ennek őszintén szólva örül. Néha átfut rajta egy-egy pillantás, de senkinek se ragad meg tekintete Rya-n, pedig igazán szép lány.
Selymes, barna haja hátközépig ér, reggelente sokszor csak egy hanyag kontyra vagy copfra van ideje, néha még fésülködést is lehagyja. Nem igazán zavarja sokszor zilált kinézete, anyját annál inkább.
Mégsem barna hajzuhataga az, amire először felfigyelsz( ha egyáltalán észreveszed), hanem őszinte, kék tekintete. Érzelmek igazi színes kavalkádját rejti e tiszta kék írisz; álmok, vágyak, és talán még a tulajdonos számára is ismeretlen érzések. Arca karakteres: orra pisze, álla hegyes, bőre kellemes krémszínű, orcáin gyakran jelenik meg egy kis halvány pír, ez zavartságát jelzi. Nem szokott ilyen-olyan sminket kenni az arcára, kizárólag különleges alkalmakkor használja a szempillaspirál-szájfény-szemhéjtus kombót.
Elég magas, és emellett meglepően vékony alakja van, táskával együtt pedig kifejezetten görnyedt testtartása. Öltözéke nincs gondosan összeválogatva, azt vesz fel, amit épp talál, de valamiért a ruhái nem állnak rajta olyan idétlenül, mint ahogy egyébként gondolnánk… sőt, egy sima farmer-póló-tornacipő összeállítás is ugyanolyan jól áll neki, mintha különböző indiai selymeket aggatna magára. Kedveli az ékszereket, karkötői kizárólag bőrből készült, saját maga által készítettek, gyűrűt nem hord, mert zavarja az írásban. A fülbevalók, nyakláncok gyengéi, mindkettőből rengeteget kapott már, nagyanyja előszeretettel vásárol neki arany, drágaköves darabokat, amiknek nagy részét nem hordja. Jobb szereti az ezüstöt, vagy a fehér aranyat, a bizsukat sem veti meg.
Gyakran villantja meg szabály, fehér fogait egy apróbb mosoly kedvéért, általában a természet ösztönzi mosolygásra, az emberek csak nagyon ritkán.

JELLEMRAJZ

Összetett jellem, de aránylag könnyen ki lehet ismerni, mivel nem szokott különböző álarcok mögé bújva másnak kiadni magát. Mindig csak a színtiszta igazat, bármilyen szörnyű is az. Ez olyan szinten igaz rá, hogy akár egy kezén meg tudná számolni hányszor hazudott életébe. Egyenesen az ember szemébe mondja azt, amit gondol, nem kertel, nem hallgat el semmit, mert a lelkiismerete nem hagyná nyugodni. A fentiek miatt képtelen titkot tartani, ha kérdezik egyszerűen nem tud egy apró füllentéssel témát váltani.
Nehéz megismerni, mert leginkább csak az ecseteknek, a vászonnak, meg a puha ceruzáknak él, a külvilág nem túlzottan érdekli. Szeret a saját kis világába burkolózni, és csak festeni, festeni, festeni. A képzelet szárnyán szállni, azt látni, ami senki más.
Persze, nem hasonlatos azokhoz az emberekhez, akik előszeretettel hívják magukat meg nem értett művészeknek. Egyrészt mert ezek túlnyomó többsége általában ripacs, tehetségtelen akarnok, másrészt nem tartja magát művésznek. Nem, egyáltalán nem mondható művésznek. Ő csak egy lány.
Egy lány, a sok közül. Nincs semmi olyasmi, ami miatt felfigyelhetnének rá az emberek, nincs mindent elsöprő kisugárzása, nem viselkedik úgy, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt. Semmi ilyesmi. Ki nem állhatja, ha a figyelem középpontjába terelődik, és azokat az embereket sem szívleli, akiknek feltűnési viszketegsége van. Egyszerűen nem tudja megérteni, mi a jó abban, ha valakit folyamatosan körbelihegnek és még a vécébe is megrögzötten követik.
Az igazát mindig, minden helyzetben megvédi, dacosan harcol azért, amiben hisz. Nem képes elfogadni, ha nincs igaza, túl makacs hozzá. Nem ragaszkodik a tényszerű adatokhoz, sokszor egy helyzet mindkét szemszögét megvizsgálja, mielőtt valamelyikhez leteszi a voksát.
Nem érdeklik a családi kapcsolatok, hidegen hagyja kinek az apja keres többet, nem túl tájékozott a „legnagyobbak” nevét illetően. Az amolyan kis királyfit játszó gazdag szülők kölkein szimplán átnéz, bár néha erős késztetést érez arra, hogy bevigyen egy gyomrost. Ezt pedig nehéz elképzelni róla, hiszen konfliktuskerülő, békés természetű. Ráadásul leginkább a „láthatatlanok” táborába tartozik.

EDDIGI ÉLETED

Egy.
Egy-kettő.
Egy-kettő-három.
Függönyt fel! Szalagvágás.
Nyerj betekintést a galériába, ami végigkísér egy életet.
Nézd, csodáld, tudatlanul, mert megérteni úgysem fogod.

Ryana Fayre Cannett 7zzu9543ecwg6xcodqnz

Első festmény. Pierre-Auguste Renoir : A Girl with a Watering-Can, 1876., 103*73 cm, olaj, vászon.

Minden akkor kezdődött, mikor Shosanna Deilver, és Keith Cannett egymásba ütköztek Poenix egyik legelismertebb kórházának gyógyszer- és a hányásszagú folyosóján. Shosanna első napján legalább a negyedik ember volt Bennett doki, akivel sikeresen ütközött, így gyakorlottan felvette a szokásos műmosolyt, majd sűrű bocsánatkérések között arrébb oldalgott… volna. Ugyanis, a mi sármos dokink, ezt nem hagyhatta szó nélkül, ellenállhatatlannak hitt mosolyát és kacsintását bevetve kávézni hívta a fiatal nőt, aki erre finoman, ezzel a szavakkal utasította el; „Gyermekkorában nem volt túl elismert a lányok között, ezért ezt próbálja kompenzálni a nővérekkel, és a betegeivel, doktor?” Ezután faképnél hagyta szerencsétlen hősünket. Több hónapig, sőt, több évig tartott, mire rájöttek, hogy őket bizony az ég is egymásnak teremtette. Összeköltözés, eljegyzés, és házasság, tudják, ahogy ez lenni szokott. A gyermekáldás se váratott magára sokáig, 94’ novemberében pedig megszületett a lányuk, Ryana Fayre. A névnek érdekes története van, ugyanis a két szülő mind a kilenc hónapot végig vitatkozta a gyermek nevének kapcsán. Az apa nem értette, mi a baj a Gwenhyvar-ral, az anya pedig minden áron valami egyedi nevet akart adni a lányának, mint például a Butterfly. Végül a nagyanya döntött a efelől, mivel teljesen biztos volt abban, hogy a két szülő képtelen normális nevet adni a lányuknak. Hogy élhetne egy kislány Leslie névvel? Így hát Ryana lett, a nagyanyja után, és Fayre, ami a szülésznő szerint a „fairy”-ből ered.
Néhány héttel a szülés után már haza is engedték az újdonsült az anyukát, apukát, valamint az újszülöttet. Kifejezetten nyugodt baba volt, keveset sírt, és könnyen le lehetett kötni a figyelmét egy pillangóval, vagy illatos virággal. Békésen telt el az a pár év, mire megtanult járni, beszélni. 2-3 éves korában egyszerűen imádta a természetet, legszívesebben egész nap kint lett volna az egyik parkban, s bámulta volna a döngicsélő méhecskéket, a vacsora után kajtató galambokat, és a fura felnőtteket. Keveset beszélt, ami azt illeti, magát a beszédet is későn kezdte el társaihoz képest, amolyan csendes megfigyelőként működött, de angyali arca, és nagy kék szemei kárpótolták a lelkes csacsogást.

Ryana Fayre Cannett Eertmzdb5gf7wdjbr8yr

És itt a második mű; Pierre-Auguste Renoir: Young Girls at the Piano, 1892., 116*81 cm, olaj, vászon.

Csupán hatodik életévét töltötte be, mikor szülei akaratának engedve zongorázni kezdett, a döntésben nagyanyja véleményei is nagy szerepet játszott. A zenei érzék, a koncentráció, meg úgy nagyjából minden hiányzott a kislányból a zenéléshez, kivéve a törekvést, és a megfelelni vágyást. Bár anyja és apja munkájukból adódóan keveset foglalkozott vele, nagyszülei annál nagyobb hatást gyakoroltak rá. Nem sütögethetett együtt a család női tagjaival, nem tanulhatott meg varrni, mert az olyan alantas munkának számított az öregasszony szemében, inkább az etikettre nevelte, táncolni járatta, és mindenre beíratta ami belefért a kislány napirendjébe. Mindegyiket utálta. A balettól kezdve, egészen a helyes járásig minden rühellt szerencsétlen Rya, mégsem szólt erről senkinek. Miért? Mert nem volt neki joga felszólalni emiatt. Meg kellett volna köszönnie a helyes nevelést, semmi szájhúzogatás, és társai, hanem elviselni, megszokni, megszeretni. Ha az utolsó pontot nem is sikerült teljesítenie, ez azt megelőzőket igen, pár év rutin után, már bele sem gondolt abba, milyen lehet akkor felkelni amikor akar, és azt csinálni amihez éppen kedve szottyan. Ilyen korban könnyű még a gyerekeket befolyásolni, így nem olyan meglepő ez a tény. Vele egykorúakkal jó formán egyáltalán nem találkozott, szociális kapcsolatait nem tudta időben kialakítani, fogalma se volt arról, hogyan kéne viselkednie, akkor, amikor nem figyeli árgus szemekkel minden mozdulatát az idősebb Ryana. Sajátos, egyedi jellemét sem tudta kibontakoztatni, könnyen lehetett formálni olyan formára, amilyenre éppen szerették volna. Pont, mint amikor agyagból szobrot készítünk: Eleinte könnyen formálható, egyszerű vele dolgozni, aztán kiégetjük, és egyszerűen nem lehet rajta változtatni, csak véső, kalapács segítségével.
Akár egy marionett bábu; azt csinálja, amit akarsz, de sokan elfeledkeznek arról, hogy ezeknek a bábuknak igenis lelkük van. Lelkük, szívük, jellemük, léteznek, vannak, élnek, de csak azoknak a szemeknek, akik igazán hisznek bennük.
Rya-ban hitt valaki. Mielőtt iskolába ment volna, Molly társasága újra "felolvasztotta" az idők közben kiégetett agyagot, és hagyta, had formálódjon saját elképzelése szerint. Molly, Rya anyjának a kollégájának a lánya, egyébként rákos volt. A tüdejében burjánzott ki a kegyetlen betegség, kevés időt adatott meg az Úr a kislánynak. Megismerkedésük után pár hónappal felszállt oda, ahonnan ember még nem jött vissza… valójában, szerintem Molly nem elsőre szárnyalt fel az angyalok felé, ő maga is egy védőangyal volt, Rya angyala.

Ryana Fayre Cannett O5gbp1oddld65idoplql

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus, 1907, 194*248 cm, olaj, vászon.

Nem csoda, hogy a tragédia után összetört a kislány lelke. Nem akart közelebb kerülni az emberekhez, félt az újabb csalódástól, és kényszerű búcsútól. Szülei továbbra is rengeteget dolgoztak, de már több időt fordították lányukra, nagyanyja elvesztette a lány feletti hatalmat.
Kemény nőt akart belőle nevelni, hát tessék, itt van a kemény nő. Elutasította a segítséget, minden egyedül akart véghez vinni. Igazi makacs jellem, nem igaz? Elérkezett az első iskolai nap, ami az egyetlen barát elvesztése után nehézkesen indult. Még mindig tisztán emlékszik az esős, szeptember eleji napra, és a mellette álló különös gyerekekre. Szőkék, barnák, vörösek, és feketék, s megannyi hosszú, megjegyezhetetlen név, különböző titulusokkal. A mellette álló kisfiú így fordult oda hozzá, mikor be kellett állnia mellé „Szia, Joseph Darren Henderson vagyok, és én leszek az első gyerek űrhajós a világon!” Mikor ezt meghallotta, a torka hirtelen kiszáradt, egy szót sem tudott kinyögni, csak nézte nagy szemekkel a szőke fiút. A nap folyamán találkozott még egy hercegnőnek készülő lánnyal, egy rock zenésszel, egy mozdonyvezetővel, néhány orvossal, és két szépségkirálynővel. Milyen nagy álmokat kergetett akkoriban mindenki! Rya-nak nem voltak álmai. Nem voltak céljai. Nem mert álmodni, és nem mert célt kitűzni maga elé, mert rettegett a kudarctól. Leigázta a zsarnoki hatalmat, mégis a győzelem után arra várt, hogy valaki megmondja, mit kezdjen az életével, milyen különórákra járjon ésatöbbi. Bár eleinte kétségbeesett emiatt, néhány nap alatt elnyomta magában az érzést. Ettől függetlenül nem jött ki valami jól az osztálytársaival, szeretett egyedül lenni a szünetekben, vagy amikor kimentek az udvarra. Inkább nézegetett egy képeskönyvet, később, mikor már megtanult olvasni, akkor olvasott egy-egy izgalmas regényt. Életének ebben a részében is megtartotta a csendes megfigyelő szerepét, de valami megváltozott… pár perc alatt.
Egyik rajzórán, éppen virágot rajzoltak, mikor felfigyelt padtársának fura kézhasználatára. Nem a jobb, hanem a bal kezével rajzolt, ezért úgy gondolta, ő is kipróbálhatná, vesztenivalója nincs, ígyis-úgyis egy girbe-gurba rajzot adna le. De nem jött be a jóslata, most először, igazán szép rajzot nyújthatott át tanárnőjének, ami egy orchideát ábrázolt. Fogalma sincs, hogyan és mi, de valami azt súgta neki, ott a szíve mélyén, hogy jól csinálja. És balra egy kis árnyék, majd még egy szirom, szárak, és tényleg jól csinálta. Rajzolt, alkotott. Csak egy virág volt… de ő rajzolta.

Ryana Fayre Cannett C5zqng7cj0bg5mcecgue

John William Waterhouse: The Lady of Shalott, 1888, 200*153 cm, olaj, vászon.

Eredményei sosem voltak kitűnőek, soha nem ő volt a legjobb az osztályban, de egy valamiben mindenki elismerte a tehetségét: a rajzolásban, festésben. Egyedül kellett végigeveznie az általános iskola baljós tengerén, és meglepő módon, minden zökkenő nélkül sikerült neki. Az utolsó osztály elején már el kellett gondolkoznia azon, melyik iskolába tanuljon tovább, milyen területen, mert a jövő kezdett jelenbe átcsapni, hogy utána múlttá változzon. Rendíthetetlen volt a művészetek iránti elkötelezettsége, így a Dorian Művészeti Iskolát választotta. Új hely, új lehetőségek, és egy rakat új ember… nem is kell ennél több. Kezdi megtapasztalni, hogy amint kiköt egy szigeten, egy újabb tenger hívja párbajra, s nem tagadhatja meg a kihívást, azzal ellenfelét taszítaná a mélységbe, és saját gyávaságát hangsúlyozná ki. Ezért vigyázz, Dorian, Ryana jön, és nem hátrál meg!

Posts : 3 Join date : 2009. Sep. 07.

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
Rajzolás
Festés
Homokban/Zivatar után a langyos tócsákban, vizes fűben mezítláb járkálni
Vihar
Ihlet
Cukkini, padlizsán, saláták, tenger gyümölcsei
Teák (zöld, fekete, gyümölcs)
Őszinteség

SOHA
Víz
Hidak
Tánc
Telihold
Sötétség
Magány
Túl sok ember
Hazug emberek

FÉLELMEK
Ki nem állhatja a vizet, nem is tud úszni, a hidakat pedig ha teheti nagyívben elkerüli. A sötétség sem jó barátja, a teliholdas éjszakákat nem képes egyedül kihúzni.
EGÉSZSÉG
Egészséges.
SZOKÁSOK
- Az embereket általában az állatokhoz hasonlítja, belső-külső tulajdonságaik alapján.
- Ha teheti mindenhova 15 perccel előbb ér oda, nem szeret késni.
- Mindent, amit egy-egy órán ír, még egyszer lekörmöl egy másik füzetbe.
- Ha zavarban van szókincse hirtelen a „hümm”, „ööö”, „izé” szavakra minimalizálódik.
- Ha elfelejtkezik magáról, halkan dudorászik, vagy dobol a kezével.
- Nem tudja elfogadni, ha nincs igaza.

MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY?
Mint kiderülhetett szeret álmodozni, a fantáziája határai pedig homályosak. A festésen, rajzoláson keresztül megtudja mutatni az érzelmeit, az ábrándjait, szenvedélyesen szereti ezt a művészeti ágat. Az érdekesség az, hogy kiskorában nem volt valami jó a kézügyessége. Először jobb kézzel próbált meg rajzolni, de tehetségtelennek bizonyult, pedig ezzel a kezével írt, ebbe tartotta az evőeszközöket. 10-11 évesen kísérelte meg bal kézzel alkotni, és mint kiderült gyönyörű vonalvezetéssel rajzol. Azóta már csak az ihlet szabhatja meg mikor alkosson.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB
Rendkívüli logikája van, ráadásul a hazugságot is megneszeli. Első évét kezdi az iskolában.

PRÓBAJÁTÉK

„- De mégis miért kell táncórákra járnom?
- Ezt egyszer már megbeszéltük.
- Utálok táncolni.
- Mondd, Rya, Te mit nem utálsz?
- Kavicsokat kacsáztatni a csillogó gyémántkék tó vízében és a szirtnél a szelek szárnyán szállva szembeszállni a Végzettel. „

- És egy-kettő, egy-kettő, sasszé, angyallépés, arabeszk! Úgy mintha repülnél, Fayre, mintha repülnél.
Próbálja túlkiabálni a zenét Madame Louise, aki azóta tanít táncolni, amióta az eszemet tudom. Nem értem, tulajdonképpen miért járok még hozzá minden kedden, csütörtökön és vasárnap, hiszen szabadon távozhatnék. Talán a megszokás teszi… nehéz bevallani, de az évek során már-már megszerettem a balettot. A zene és a táncos harmóniája megihlet, egy-egy táncolással telt óra után könnyebben alkotok, és arabeszk közben tényleg úgy érzem, mintha repülnék. Repülök a zene szárnyán, visznek a hangjegyek, a hegedű lágy hangja, a zongora, pedig igazi hűséges társként kíséri utamat. Igen, szárnyalni akarok! Igazán szárnyalni, fel, fel a levegőbe! Fel Molly-hoz… Néhány sólyom társaságban a felhők bodraiban zuhanyozni, és örökké csak repülni! Egyre magasabbra, és magasabbra, hogy aztán minél szebb legyen a visszajövetel. Lehet, nem akarnék visszatérni, akkor talán a szivárványon üldögélhetnék egész életemben, és onnan figyelhetném a világot. Talán…
- Milyen plié volt ez? Mélyebbre, könyörgöm, mélyebbre! Nem azért tanítalak majd’ tíz éve, hogy ne tudj megcsinálni egy egyszerű pliét!
Na ennyit a szálldosásról… és még megfordult a fejemben, hogy élvezem ezt az egészet. Plié így, plié úgy! Mintha ő megtudna csinálni egy tisztességes pliét. Egyébként is, ez a pliém kivételesen jól sikerült, mélyebb lett, mint csütörtökön. Átadva magamat a zenének tovább pördülök, és végre valahára közeledik a végkifejlet. Az utolsó lépések mindig annyira szomorúak, akkor is, ha a darab maga vidám, pezsdítő. A legutolsó mozzanatok mindig gyorsan érnek véget, de egyben ezekben van a legtöbb érzelem, szerintem a kitartott pozícióknak köszönhetően. Bámulatos milyen régen járok ide, mégis olyan, mintha csak pár hónap telt volna el a legelső órám óta. Azóta szólít Fayre-nek a Madame, mert úgy gondolja, ha igazán jó balett táncos szeretnék lenni, akkor úgy kell mozognom, akár egy tündérnek; kecsesen, bájosan, folyton mosolyogva, és ami a legfontosabb: elérhetetlennek kell látszanom. Akármilyen közel merészkednek hozzám, nem érthetnek el, mert mindig távolabbinak tűnök… meg kell adnom azt a varázst egy-egy produkciónak, hogy a nézők ezt gondolják, mikor meglátnak. Igaz, a nézők szeme elé alig kerülök, csak anyáék látják, ha készülök nekik valamivel, hiszen az én életem a festészet, a rajzolás, és nem a tánc. Akármennyire is szeretné ezt fordítva a Madame, vagy a nagymama, ezt már eldöntöttem. Felemelem a fejemet, és próbálok egy hosszú nyakú hattyúhoz hasonlatos lenni, ezután a végső pózba lépek bele, a zene halkulni kezd, a zongora borúsabb hangjaival lezárja a számot.
- Madame, ismétlünk?
Kérdezem tőle halkan, miközben felállok a próbaterem padlójáról. Hány lány és fiú szenvedhetett végig hasonló próbákat, mint én? Hány akarta megvalósítani az álmát ebben a teremben? Rengetegen. Vért izzadva, sebes lábbal, éjszakába nyúlóan gyakorolva, de véghezvitték az álmukat, és ez mindig erőt ad. Az is aki feladta… az is, akinek nem volt ereje megcsinálni… mindenki. A Madame kezével int, úgy látszik, nem kér a folytatásból, így odasétálok a zongorához, közben próbálom tompítani a bicegést, ami a legutóbbi edzés óta kínoz, nem akarom, hogy meglássa mennyire fáj a lábam. Halvány mosoly kerül fel az arcomra, mire odaérek, a hegedűn játszó fiúnak egy bólintással köszönöm meg a kíséretet, majd a Madame-ot kezdem fürkészni kék szemeimmel.
- Nem tanítalak tovább, Fayre. A tudásoddal azt kezdesz, amit akarsz, rám újabb tanoncok várnak, akiknek meg kell tanítanom mindazt, amit neked. Remélem hasznát veszed majd a tudásnak. Elmehetsz.
Rosszul hallok talán? Ki akar rúgni, vagy mi? Hiszen anyáék rendesen fizették az órákat, meg minden… mégis miért? Látván a nagy kérdőjeleket tekintetemben, könnyed mosollyal néz végre rám.
- Jobb, ha arra koncentrálsz, ami igazán fontos a számodra. A nagyanyád tegnap este felhívott, és elmesélte hova fogsz járni a következő tanévtől. Sok szerencsét, kedvesem.
Mindezt nem sértődöttséggel, vagy megbántottsággal mondja, hanem jóindulattal, és teljesen őszintén. Percekig csak bámulok Rá, Rá, aki oly’ sok éven át tanított, támogatott, és hitt bennem. Hogy gondolhattam bármikor is, hogy utálom? Meg sem próbálom visszatartani a könnyeimet, zokogni kezdek, mint egy óvodás, és a karjaimat széttárva megölelem valaha volt legjobb tanáromat. Egy köszönömöt nyögök ki két szipogás között, és megpróbálom abba az egy ölelésbe kifejezni a hálámat…Köszönöm, Madame.

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Admin Posts : 101 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 32

kicsilány,
gyere, gyere, gyere, gyere!
imádtam a kreativitást az előtörténetedben
ez a kiállításos keret, hú, már ott nyertél :)
úgyhogy képtelen is lennék nemet mondani,
neked. befogadunk a köreinkbe, aztán
meglátjuk, hogy boldogulsz itt nálunk.
Sok sikert, és jó munkát! :)

Gratulálunk, felvételt nyertél a Dorianbe!

// iratkozz fel a Névsorba és foglalj magadnak Avatart //

[/center]

» I'm just a little girl lost in the moment...[Ryana& Jamie]