Blake Milton

Posts : 9 Join date : 2009. Oct. 10.

BLAKE MILTON
Legyél olyan, mint egy postabélyeg! Addig tapadj rá valamire, míg célba nem érsz!

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Blake Milton
BECENÉV Blake, Mil
NEM FÉRFI
SZÜLETÉSI HELY London
SZÜLETÉSI IDŐ 1990. október 27.
SZAKIRÁNY ének-zene

APA Jake Harold Milton
ANYA Caroline Smith
TESTVÉREK -
HÁZI ÁLLAT egy patkány
ANYAGI HELYZET most ide mit írjak? Kibaszottul le vagyok égve, pénzem az utcai zenélésből van, és abból, hogy a suli szociálisan támogat. Bár.. nem bánnám, ha az az összeg kicsit nagyobb lenne! Remélem kedves Igazgató Úr, olvassa a soraimat! Több támogatást a szegényeknek!!!!!

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS

180 cm magas, nagyon fiús, nagyon vékony férfi vagyok. Fekete hajjal és mélykék szempárral rendelkezem, mely kissé talán túl finom énemhez képest. Testem egyáltalán nem nagy, bár a hasamon kirajzolódó pár kocka láttán elgondolkodik az ember azon, hogy vajon járok e edzeni. Ezen kívül számos tetoválással és piercing boldog és büszke tulajdonosa vagyok, melyet sokan egyáltalán nem fogadnak el. Hát erre annyit tudok csak mondani, hogy ez van, ezt kell szeretni, ha nem tetszem, ne nézz rám. És egyébként is! Ha túlságosan bámul valaki, annak kinyomom a szemét!
Kellően lezser ruhákat hordok.. előnyben részesítem a fekete farmert.. a csőszárú nadrágokat, a fekete cipőt – esetleg fekete sportcipőt – valamint a sötét bővebb pólókat, vagy éppen a hozzám tapadósakat. Rengeteg övem van, szeretem őket, ezek is fontosak a stílusommal kapcsolatban... rólam szólnak.
Ezen kívül, mivel rockot és punkot játszom, a körmöm előszeretettel van feketére festve. Nos, ezt nem kell az emósokhoz hasonlítani.. egyszerűen ez nálam önkifejezés, nem pedig a lelki gyengeségem jele.

JELLEMRAJZ

Igazán jófej vagyok és parti arc. Mindenben benne vagyok, legyen szó akármilyen őrültségről. Nem tud nekem mondani senki sem olyat, amit ne csinálnék meg. Lázadó vagyok, és igazi, vérbeli művészlélek. A hangulatom gyakran változik, néha már az őrület mezsgyéjén sétálok, melyet a környezetem nem éppen úgy tolerál ahogy kellene. Őszinte természet vagyok, általában senkit sem akarok megbántani. Viszont amikor elmondom a véleményem, önkéntelenül is megteszem sajnos! Ez van.. a szám mint a bécsi kapu. Ha nem akarod hallani mit is gondolok rólad, akkor nem velem fogsz megismerkedni! Ezen kívül van egy gyenge oldalam is.. ilyenkor hajlamos vagyok a depresszióra. Néha magamba fordulok, olyankor senki sem tud onnan kirángatni, mert valahogy nem hagyom.
Sűrűn nyúlok alkoholhoz, fűhöz, egyszerűen a lelkemnek szüksége van rá.. arra a némi boldogságra, mely az életben nem adatott meg.
Ragaszkodó természet vagyok, a barátaimmal kapcsolatban legalább is.
Imádom a nőket, a lányokat.. belőlük merítek ihletet.. – hmm.. pont mint az apám – bár én a normál keretek között mozgok. Igazából az életem a bulizás.. és az őrültségek..
Ha velem akarsz lógni.. fogadd el!

EDDIGI ÉLETED

Öröm az, amikor az ember a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érzi. Repülésélmény. A lelked nehéz, az életed is nagyon nehéz. Minden elveszett. De fölfedezed, hogy szárnyaid vannak!

Ragyogó, aranyos sugarakban fürdőz sárga délután volt. Pont egy olyan őszi nap, melyet az ember hatalmas, önelégült mosollyal vár. Pont olyan, amilyennek mindig is képzeltem az őszi időjárást. Tudjátok, mikor a nap fénye játékosan meg-megcsillan néhány harmatcseppen, mikor a fák arany és vörös színekben pompáznak, hála a kellően hűlő időnek.. és az elmúlásnak.
Igen, igazán szép volt az a délután..!
Legalább is, a szemben levő utca apró kertjeit fürkészve. Nálunk azonban nem volt pont olyan a világ mint máshol. Nem volt szép, nem volt melengető! Itt csak a szürke színek domináltak és a hatalmas trágár szövegek, melyekre kamaszok festettek a lepukkant, már-már omladozó bérházunkra.
Na és igen.. itt nem csipogott egy-egy apró madár sem.. viszont a kiabálás, veszekedés őrjítő moraja mindennapos volt.. pont úgy, mint a gyermek sírás!
Itt születtem.. pont azon a keservesen szép októberi napon!

Mikor anyámnál megindult a szülés, nem volt ott senki, hogy segítsen! Végül is, ő is tehet róla! Kellett neki ilyen fiatalon bevállalnia engem. 16 éves, buta, naív kislány volt. Természetesen elcsavarta a fejét apám, aki csak potom 15 évvel volt idősebb nála. Nem volt lényeges, hogy a lánya is lehetett volna... Ó nem! Mivel a kedves „mami” hihetetlen ragaszkodással kapaszkodott belé, kellett valami, ami apámat ott tartja.. anyám szoknyája mellett.
Hát így kerültem én a képbe!
Apám egyáltalán nem akart! Végül is igaza volt! Én sem csinálok fel egy gyereket, hogy utána a kölykét a nyakamba varrja..
És egyébként is! Apám művész, egy kibaszott zeneszerző, de abból is az elborultabb elméjű. Csoda hát, ha nem én voltam a vágya?
Mert ugye a múzsa megvan.. csak valahogy a gyereksírás nem tesz túl jót az idegeknek és az ihletnek!
Tehát apám lelécelt. Persze csak a szó szoros értelmében. Vett egy apró zugot, ahová anyámat el tudta dugni, egy helyet, ahol nem feltűnő a gyereksírás.. egy helyet, ahol mi ketten jól megvagyunk és ahová jöhet, ha éppen kiírta magából az élet fájdalmát. Ez az eldugott zug az otthonom, London gettójában, annak is a kellős közepén. Innen nincs menekvés, ha csak az Isten meg nem segít!

Szóval ott jártam, hogy anyám vajúdott. Mivel az első gyereke vagyok – és valószínűleg az utolsó is – nem vette észre az első görcsöket, lévén azok nagyon gyengék voltak. Mikor már feltűnt neki a baj, már késő volt. Egyre nagyobb erővel törtem utat..
Hogy orvos jöjjön? Hogy telefonáljon segítségért? Ugyan!
Abban a putriban még egy telefon sem volt! Anyám tehát a kamasz fejével, vérző „sebbel” áttotyogott a szomszédhoz, aki már 5 gyerek után öreg motorosnak számított a szakmában.
Így esett meg, hogy Haley néni segített a világra!

A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sűrűsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ.

Természetesen anyámnak nem mentek a szülői feladatok az elején. Milliószor elátkozta magát, amiért megszült! Nem, tényleg nem haragszom! Hiszen szerette, szereti ő a gyerekeket, csak akkor még nem gondolta végig az, hogy egy gyerek nem egyenlő a barbival. Ez nem olyan, hogy ha most leteszed, mert nincs kedved vele foglalkozni, akkor leeszed. Egy csecsemő kurvára nem fog bekussolni, ha kínja van.. ergo időn belül az agyad elszáll a bömbölése miatt.
Tény, beismerem.. kicsit kiidegeltem..!

Eközben az évek szép lassan teltek-múltak. Anyámmal és apámmal igazán jó lett a kapcsolatom. Komolyan! 14 évesen már egyáltalán nem szóltak bele az életembe, azt tehettem amit akartam.. hagytak felnőni, hagyták, hogy a saját utamat járjam!
Természetesen éltem a lehetőséggel! A haverokkal mindenhol ott voltunk és természetesen benne minden balhéban. Ez igazából nem meglepő a gettó közepén. Csináltunk egy jó kis együttest, és egy lopott dob felszerelésen megtanultam dobolni. Akadt pár koncertünk én pedig az éneklésbe is belekóstoltam. Nem akarok hazudni.. igazán jól ment.
15 évesen már igazi nagymenőnek számítottam. Ennek a hirtelen sikernek az életben és a lányok körében, megcsináltattam az első tetkómat valamint a fültágítót a fülembe.
Természetesen a siker nem tudta feledtetni az otthoni gondokat.
Egyik reggel kopogott a rendőrség az ajtónkon. Mint mindenhol, itt is rossz ómennek számított a zsernyákok felbukkanása.. Meg is volt a rossz ómen, ugyanis közölték, hogy apámat lecsukták.
A vád: Pedofília, kiskorúak megrontása.
Jó, eddig is tény volt, hogy a múzsáját a fiatalokban látja, de hogy pont egy 13 éves kislányban???
Akkor, abban a pillanatban meg tudtam volna ölni. Egy pillanat elég volt ahhoz, hogy az életem egy vadul bűzlő szarkupac legyen.
Anyám természetesen kiborult!
Próbáltam támogatni lelkileg, úgyhogy közös erővel megtettük az első lépést lefelé a lejtőn.
Előkerült egy üveg vodka, mi pedig a nagy sokk hatására elpusztítottuk.
Ez volt az első alkalom, mikor komolyabban az alkoholhoz nyúltam. Na jó, eddig sem vetettem meg, most azonban nem a buli kedvéért, hanem a felejtésért ittam. Igyekeztem anyámmal együtt kitörölni a szennyet az életemből, egy olyan alak gennyes képét, akit ezután teljességgel megvetettem.
Őszintén.. nem szoktam erről beszélni, az érzéseimről, de ő ezzel a tettével teljességgel elásta magát előttem.
Anyám az idegbaj perifériáján táncolt, csak ivott és bőgött.. én úgyszintén.
Nem bírtam aludni, nem bírtam látni a szenvedését... és nem bírtam felfogni, hogy egyszerűen még mindig szereti azt a faszt! Igazából a helyzeten az sem segített, hogy na-nap után anyámat nekem kellett összekapni a földről.. a saját hányásából.

Tudta jól, hogy kell egy bizonyos idő a gyógyuláshoz... De a kifejezés nem helyénvaló. Az ember ugyanis ebből soha nem gyógyul fel. A heg, ami eltakarja a sérült bőrt, örökre megmarad. Idővel a fájdalmat felváltja a dermedtség. De az ember soha többé nem lesz már a régi.

Életem ezen része az tehát, melyre nem vagyok büszke. Kimaradoztam a suliból, igazából leszartam mi van ott, hiszen a zene mindig is jobban vonzott. Állandóan a haverokkal lógtam, buliztam.. megcsináltam mindenféle őrültséget és ez volt az az időszak, mikor megismerkedtem a drogokkal.
Egy koncerten kaptam az első tablettát. Először nem hittem el, hogy tényleg varázslatra képes!
Komolyan.. életem legjobb, legboldogabb pillanata volt. Kisimult az arcom, a csillagok ragyogtak és a gondjaim egy pillanat alatt egy kis aprósággá törpültek. Csoda ha ezután a pénzemet csak erre költöttem??
És persze nem csak tablettára... hiszen az hovatovább kevésnek bizonyult. Erősebb szerekhez folyamodtam.. igazán jó kis adagot lőttem be magamnak nap-nap után.
Egyszer azonban elérkezett az a pillanat is, mikor már hiába szedtem be mindenféle szemetet.. egyszerűen nem volt elég a boldogsághoz.
A kokainról a heroinról magamtól álltam le. Valahogy fény gyúlt az elmémben, azzal kapcsolatban hogy ezt nem kellene.
Nagyon rossz volt!
A haverok segítettek.. a haverok, akik pont annyira benne voltak a bizniszben mint én! Látták, érették a menekülésemet és elfogadták a döntést, melyet hoztam. Ennek örömére 15 napra bezártak egy kibaszott pincébe.

Komolyan mondom, nincs rosszabb a leszokásnál! Remegtem, hánytam.. fetrengtem.. mint aki haldoklik. Ezt a lassú szenvedést pedig szépen leváltotta az agresszió. Dühödten akartam az adagomat.. és ezért mindent felőröltem magam körül..
Hálistennek azonban megérte a szenvedést.. csak 15 nap kellett.. én pedig új emberként távoztam.

Ismeretlen jövő közelít felénk, most érzem először, hogy bízhatok benne. Mert ha egy gép, egy terminátor fel tudta ismerni az élet értékét, akkor talán van még remény.

Nem sokkal később nem csak én lettem teljesen új, hanem az életem is. Míg nem voltam otthon, anyám lelécelt. Hagyott egy apró levelet, de természetesen azt nem közölte hova megy.
Végül is.. megkaptam az önállóságot, pont a 18. születésnapomra. A suli végére már kilábaltam valamelyest a trágyából. Tanultam, ha volt r dióm és dolgoztam.. mindemellett a hétvégéken önfeledten buliztam. Ezek természetesen az ereszd el a hajam bulik volta, ahol a fű és az alkohol játszotta a főszerepet.
Egy ilyen napon ismertem meg Mr. Cromwell-t. Meghallotta a zenémet, a hangomat.. és hála a nagylelkűségének egy olyan lehetőséget ajánlott, melynek lehetetlen lett volna nemet mondani. Nem is tettem meg.
Ma már Amerikában élek, egy igazán elit iskolában, mint ösztöndíjas. Sokszor figyelem az embereket, azt, hogy mit, hogy tesznek az életükért. Igazából a gondjaikat soha nem fogom megérteni.. hiszen mi lehet hasonló az én sorsomhoz? A letört műköröm..??
Végül is.. most minden jó.. jól érzem magam.. és talán.. egyszer.. még belőlem is lehet valaki!!

Posts : 9 Join date : 2009. Oct. 10.

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG buli, pia, fű, nők, magány, dobolás, cigaretta
SOHA erős drogok, apám, igénytelen nők, hamis hangok, beképzeltség
FÉLELMEK félek attól, hogy az életem soha nem lesz olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen
EGÉSZSÉG egészséges vagyok.. max van egy kis májnagyobbodásom.. és tüdőrákom XD
SZOKÁSOK iszom, cigizek, füvezek, nőzöm.. és valóra váltom azokat az őrültségeket, melyekről úgy gondolod, hogy úgysem merem megtenni..
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY? röviden, tőmöndatokban. Loptam egy dobfelszerelést. Elrejtettem egy kibaszott pincében! Gyakoroltam.. majd csináltam együttest! Rájöttem, hogy az ének is megy.. sőt! Igazán profi vagyok benne! Hát ezért ez a szakirány. Dobolni minek tanuljak, ha már tudok? A hangom még fejleszthető..

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB Elvileg most kerültem be, pár hónapja.. egyébként, pedig, ha esetleg sok lenne a helyesírási hiba, elnézést, de a kollégiumi gépen nincs program amivel átnézhetném. Kérem, ezt ne vegyétek figyelembe, majd otthonról kijavítom.. ha van gond.. Very Happy

Egyébként pedig a próbajátékom nem lett valami hosszú, sajnos nincs rá időm - rohan dolgozni - de kibővítem, hiszen a terjedelme egyáltalán nem akkora, mint amekkorákat írni szoktam! Köszönöm a türelmet addig is.. és remélem, ettől még elbírálható vagyok!

PRÓBAJÁTÉK

Már egy ideje csak a dob mellett ácsorgok. Valahogy olyan szép.. olyan szépen csillan rajta a fény és mintha mozogna..
Testem egy pillanatra meginog, most már vágom, hogy valahogy vagy túl nagy volt az adag, amit tekertem, vagy pedig a vodka volt túlságosan tele vegyi anyaggal. Mindenesetre ez a véletlen műve és nem az én hibám. Az sem az én hibám lesz, ha azt a Godment vagy kit nyakba hányom. Na mindegy, majd elnézést kérek ha esetleg megtörténne.. és elviszem a kabátját mosodába. De basszus.. soha nem szoktam ennyire gázul lenni és kinézni. Valami kibaszott szar dolog volt ebben a cuccban.. valami nem beleillő. Na mindegy.. majd elszámolok Tommy-val ezzel kapcsolatban. Csak ő lehetett a hunyó..
Gondolataim kavarognak pont mint egy lefolyóban a víz.. majd az ajtó – természetesen a saját öltözőmé és próbatermemé – halk nyikordulással nyílik ki.
Végre megismerhetem a titokzatos adakozót, aki ha tényleg olyan nagy fejes és tényleg olyan kedves és jó majd segít nekem abban, hogy ezt az életet itt hagyjam végre a retkes fenébe.
Belép..
Hosszú barna szövetkabát, márkás bőr kesztyű és őszülő haj.. hmm.. igen, tipikusan angol feje van, le sem tagadhatná. Egy kellemes mosollyal közelebb lép hozzám, majd a kezéről óvatosan lefejti a kesztyűt és jobbját felém emeli.
Egy pillanatra a magasba rántom a szemöldökömet, majd egy jól irányzott betájolással másodjára már sikeresen megmarkolom kinyújtott jobbját.
- Üdvözlöm! A nevem Mr. Cromwell és az egyik amerikai tehetségkutatóban dolgozom, a neve most nem érdekes, arról majd később beszélünk. Szóval azért kerestem volna meg, mert.. hallottam énekelni! És igazán megnyerte a tetszésemet..
- Én tetszem magának, vagy a zeném?! Csak mert nem mindegy! Tudja én a nőket szeretem, valamint a fiatalokat! Maga már túlkoros hozzám! - osztom neki az észt mindenféle értelem nélkül. Hát igen, én már csak ilyen vagyok. Apám után valahogy nem árt bizonyos dolgokkal tisztában lenni. Erre a kérdésre hangosan felröhög.. amit igazából értékelek! Tényleg! Komolyan! Lehet, hogy mégsem angol. Ha az lenne, nem kacarászna.. akkor fapofán bámulna az arcomba, majd az illemről beszélve elhajtana a picsába!
- Nos, igazán megnyerő fiatalember, de nekem a zenéje tetszik.. És most, beszélhetnénk arról amiért idejöttem? Mit szólna Amerikához? Egy ösztöndíjhoz?
Csak kérdez, kérdez és kérdez én pedig - talán a pia hatására - őszinte lelkesedéssel vágom bele magam a témába! Hiszen amerika.. az amerika! Új csajok, új élet! És végre napsütés!!

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 72 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 32

kis lázadozó

juppi, végre valaki aki színt hoz
az iskolába. meglepetten, mégis mosolyogva
olvastam az előtörténetedet.
teljesen bele tudtam élni magamat a te helyedbe.
s ez jó! a lényeg az, hogy tetszik a karaktered.
el vagy fogadva!

xoxo

» Feel it, breathe it, believe it, and you'll be walking on air...[Blake]
» Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!...[Blake]