Emma and Vic go to shop...

Már nagyon vágytam egy kis feltöltődésre, ezért nekivágtam Manhattan boltjainak, hogy alaposan kifosszam őket. Pénz bőven volt a bankkártyámon, ezért nem mindig figyeltem az árakat. Azonban sajnos a vásárlástól sem lett jobb kedvem. Ez nem is csoda, hiszen egyedül mentem. Ilyenkor nincs benne semmi élvezet. Mennyivel jobb lenne, ha lenne egy barátnőm, akivel tudnék beszélgetni, vásárolni és pasizni. Hát igen, egy pasi is hiányzik az életemből, jó lenne egy kicsit szerelmesnek is lenni, de azt hiszem, egy barátnőre most jobban vágyom.
Sok barátom van, de ők mind annyira felszínesek, ráadásul csak akkor keresik a társaságomat, ha valamiben segítenem kéne nekik. Persze szívesen mutatkoznak velem egy társaságban, mivel előkelőnek számítok, de velük nem lehet komoly dolgokról beszélgetni. Ők úgy érzem, igazából csak érdekbarátok. Akik a jó kapcsolataim miatt barátkoznak velem, de igazából egyikük sem ismer. Ez kész katasztrófa. Ahogy ezen gondolkoztam, egyre jobban kezdtem érezni, mennyire egyedül vagyok. Jó, oké, ott van nekem Jesse, a bátyám, akivel legjobb barátok vagyunk, de ő mégis csak pasiból van. Nekem egy lány kell, legjobb barátnak. És találni is fogok magamnak barátnőt!
Ismerkedésre az egyik legalkalmasabb hely a bevásárlóközpont. Itt rengeteg emberrel lehet találkozni, sok új ismertséget lehet kötni, szóval ez a tökéletes helyszín. Pontosan elterveztem mindent, hogy milyen típusú lányokkal fogok majd szóba állni, de ekkor megláttam az egyik üzlet kirakatát. Fenomenálisan csodálatos új kollekciójuk érkezett, nem hagyhatom ki, muszáj vennem valamit. Besétáltam a boltba, mosolyogva üdvözöltem az eladókat és rögtön az úti célom felé haladtam. Nem tudtam dönteni 2 kabát között, ezért mindegyiket felpróbáltam, majd hosszas gondolkodás után eldöntöttem, hogy inkább egyiket sem veszem meg. Ezért áttértem a cipőkhöz. Találtam egy igazán elegáns, fekete magas sarkút, amit vétek lett volna ott hagyni. Felpróbáltam, kényelmes volt, így nem is gondolkoztam tovább azon, hogy megvegyem-e. Egy új sál sem ártana… Elindultam a sálak felé, kezemben a topánkámmal, majd figyelmem elkalandozott az estélyi ruhákhoz. Akaratlanul megindultam a báli ruhás részleg felé és ámulattal néztem végig a ruhákat. Mindegyik gyönyörű volt, választani sem tudtam, melyiket kéne felpróbálnom. Most is kettő között vacilláltam… Az egyik bordó volt, földig ért, spagetti pántú estélyi ruha volt, míg a másik fekete színű, pánt nélküli térdig érő kis koktélruha volt, aminek a mellkasi részét apró, csillogó kristályok díszítették. Egy kisebb elemzés után rájöttem, a koktélruha inkább hozzám illik, ezért azt vittem magammal a próbafülkébe, és még a magas sarkút is hozzápróbáltam, így legalább meglenne a báli összeállításom, ha arra kerülne a sor a Dorianban. Sokáig néztem magam a tükörben, nem tudtam döntést hozni. Most is jól jönne egy barátnő, aki őszintén elmondja a véleményét és segít tovább kutatni, ha mégsem lenne jó a választásom.
Gyors ötlettől vezérelve elhúztam a függönyt és körülnéztem az áruházban. Nem messzire tőlem, egy magas, szőke hajú, feltűnően szép lány nézegette a báli ruhákat. Mivel csak pár lépésnyire nézelődött tőlem, bátran kiléptem a próbafülkéből és odasétáltam mellé. Az arca nagyon ismerős volt, valószínű már többször láthattam. Igen, már rá is jöttem, honnan: egy suliba járunk, sőt egy szakra; ő is színművészetet tanul. Megköszörültem halkan a torkomat, és mosolyogva beszélgetést kezdeményeztem.
- Szia! Ne haragudj, de zavarhatnálak egy percre? – kérően néztem rá, majd gyorsan fel is tettem neki a kérdést. – Úgy látom, hogy jó szemed van a divathoz, ezért kérném a segítséged. – egy kis bókolás sem árt, ha már segítséget kérek tőle, de persze amit mondtam, azt komolyan is gondoltam. Nagyon csinos volt, a ruhája tökéletes összhangot alkotott, értett a divathoz. Jobb segítségem nem is lehetne.
- Nem tudok dönteni. A cipő és a ruha is tetszik, de együtt is jól mutatnak? Egyáltalán jól áll nekem ez a ruha? – kérdeztem tőle kétségbeesve, mert már abban sem voltam biztos, hogy jól áll. Reméltem választ is kapok tőle, aminek a segítségével el tudom dönteni, hogy mi legyen. Hirtelen azon kaptam magam, hogy álmodozok arról, hogy milyen jó lenne vele összebarátkozni, mert akkor legalább lenne egy kedves, divatszakértő barátnőm. És az mennyire jó lenne! De ezt most abbahagyom. Inkább visszatérek a jelenbe, hogyha lehetséges, akkor tényleg összebarátkozzak vele, ne pedig bunkónak tűnjek amiatt, mert elgondolkoztam és nem tudtam válaszolni arra amit mondott vagy kérdezett.