Jackie Rachel Jeargens

Posts : 7 Join date : 2009. Oct. 02. Age : 32

Jackie Jeargens
”It has never been my object to record my dreams, just to realize them.” – Man Ray

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Jackie Rachel Jeargens
BECENÉV Jackie, Jacks, Rach
NEM Nő
SZÜLETÉSI HELY Birmingham
SZÜLETÉSI IDŐ 1992. 03.10
SZAKIRÁNY Színművészet; Dramaturg szeretne lenni.

APA Theodor Greg Jeargens
ANYA Natalie Sandra Jeargens
TESTVÉREK Steven és James Jeargens. (2 évvel fiatalabbak)
HÁZI ÁLLAT Egy drót szőrű tacskó, Lucy
ANYAGI HELYZET Jó módú polgári

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
Ez a leírás dolog annyira ósdi, mármint… Miért ne állíthatnám magamról, hogy 180 centi magas, modell alkatú, ráadásul szőke és kék szemű vagyok. Míg nem találkozunk személyesen és állunk szemtől szembe, addig megtehetem, hogy füllentek. Ennek ellenére úgy gondolom, magamnak spórolok meg időt és energiát, ha a puszta tényeket írom most le.
Az előbb említett szemszín stimmel, mely a tenger mellett világos árnyalatot mutat, míg más helyzetekben, sötétebb. Az anyukám szerint ennek semmi köze a tengerhez, csupán, mikor arra járok, akkor boldog vagyok, és egyszerű mód csillog, az előbb említett érzés okán.
A hajam színe sötétbarna, ez az eredeti színe, amit mára már egészen megszoktam. Korábban volt egyfajta se világos, se sötét korszaka… akkor gondolkodtam el, hogy be akarom festetni. A sötét lila volt az álom szín. Mondanom sem kell, hogy mivel még nem voltam elég idős, hogy a zsebpénzemen kívül más anyagi javakkal is rendelkezzem, így arra sem volt elég pénzem, hogy az önfejűségem által, leküzdve a félelmeimet, elmenjek megcsináltatni. Apu még úgy ahogy hajlott is volna rá, de anyu az asztalra csapott, mint az én és az öcséimet illető ügyekben általában és kijelentette, hogy míg nem töltöm be a 18-at, addig nem engedi, hogy egy paradicsom madár tollazatával járjak-keljek az emberek között.
Ami a magasságomat illeti a középmezőnyt erősítem a magam 168 centiméterével. Igazság szerint kicsit sokkol, hogy a 15 éves öcséim, már most fölém magasodnak, akár a családom többi, szám szerint, maradék két tagja. De nem baj! A tornasorban a magasabbak között vagyok, nyugodtan vehetek fel 3 centisnél magasabb cipőt, és nem nekem kell lenéznem a pasikra!

JELLEMRAJZ
A jellem, a jellem… Mely meghatározza egy adott személy teljes mivoltát. Én nem hiszek abban a tévhitben, hogy a külső alapján nem ítélünk. Igen is megtesszük, csak épp nem hangoztatjuk! Én is hajlamos vagyok előbb ítélni az embereket és csak az után megismerni, illetőleg, ha az adott személy rossz benyomást tett, nem megismerni.
Magammal szemben gyakran vagyok elfogult, de csak egy bizonyos pontig. Ez a pont pedig a vágyakat, és a valóságot elválasztó vastag betűkkel szedett határa. Tudok naív lenni, elragadtatni magam, de aztán egy adott dolog hosszabb ideig tartó, fejbeni emésztgetése után rádöbbenek, hogy a.) vagy hülyeség az egész; vagy b.) meg tudom valósítani, ha igazán akarom. Újabb kérdés: Akarom eléggé? Ha igen… Megéri a befektetett munkát?
Magabiztos egyéniségnek mondom magam. De ezzel olyat állítok, ami csak részben állja meg a helyét: Bátor és talpra esett vagyok mások előtt, azonban magamban, az én saját kis világomban, állandóan félek, rettegek az eljövendőtől és hezitálok minden lépésem előtt.
Hajlamos vagyok feladni. Mindent. Az első adandó alkalommal, mikor megbotlok, vagy valami keresztezi az elhatározásaimat.
Lista-Jellem vagyok. Egyszerűen… IMÁDOM a listákat. Az életem minden percét megtervezném lépésről lépésre, ha megtehetném. Ennek oka talán az, hogy rettegek a véletlenektől, a beégéstől, így néha… inkább nem is megyek el valahova, vagy teszek meg valamit, mert TÚL rizikós.
Vidám vagyok, alapvetően, ha épp nem csücsülök a saját magam által gyűjtögetett lelki szemetesem legalján… Valaki mondta rám egyszer: Olyan vagy akár a nap, rád nézek, te mosolyogsz és nekem muszáj utánoznom téged.

EDDIGI ÉLETED
Hol kéne kezdenem? Ott ahol minden életrajzi könyv is kezdődik? A gyermekkoromnál? Hát jó.
Ha éltetek már édes álmot, melynek hosszú éveken át nincs vége, akkor tudjátok milyen volt az életem azon része, amikor még nem volt arra gondom, hogy milyen jegyet kapok az iskolába, arra, hogy miért nem játszik velem a többi gyerek, arra, hogy miért húzza a hajam az a kisfiú.
Na jó, a helyzet akkor sem lett annyira tragikus, mikor megkezdtem életem első iskoláját. A gondok akkor kezdődtek, mikor beléptem abba a kis-tinikornak nevezett ördögi körbe, amikor is elveszett a gyermeki bájam, és egy hisztis kis hárpia lettem, akinek napi összetűzések sorozatát kellett a szerető család többi tagjára zúdítania.
Idővel a viharok csitultak, nagy mennyiségű emberi hang és könny, valamint papír zsebkendő felhasználása mellett.
A változás akkor állt be, mikor a családom egy tagja úgy döntött, nem kíván a továbbiakban a mi kis Boltoni otthonunkban megélni az életének további fejezeteit, és inkább valami újba és izgalmasabba vág bele.
Egy perc sem telt bele és az édesanyám vállait átfogva, megtanuljam, hogy rajtam kívül is van egy világ, egy világ, ami kegyetlen és igazságtalan, aki azokat bünteti, akik meg sem érdemlik. Felnőttem hát, s lettem egy ember, aki maradtam is, több-kevesebb korrekcióval…
Hónapok teltek el, mire anyu ismét lelkileg egészséges személyiségnek mondhatta magát. Ez, hogy ezt kijelenthesse, az én és az öcséim türelmének és a talpraesettségének volt köszönhető.
Bár anyu akkor este, mikor a beépített kerekes bőrönd kigurult a házunk kapuján, hangot adott mérhetetlen fájdalmának, az után sosem tette. Előttünk legalábbis.
Tartotta magát minden percben, mikor velünk volt, próbált mutatni egy valótlan képet… és mi is próbáltunk, próbáltunk hinni neki, még akkor is, mikor a lelkünk mélyén már rég tudtuk, hogy ez a törés nem forrhat össze teljes sikerrel.
Egy év telt el és lépésre szántam el magam… A vasárnap reggel eltöltött étkezés folyamán megosztottam kis családommal, hogy szeretnék az elszakadás útjára lépni. Méghozzá egy külföldi iskolába való jelentkezés által.
Az iskolai drámaszakkör már rég nem volt elég, ahogyan az íróasztalfiókomnak írt regénykezdemények sem. Többet akartam: Fejlődni, kiteljesedni és… kicsit önzőnek lenni.
A várt hatással szemben, teljesen ellentétes reagálásokat kaptam: Buzdítást és örömöt.
Újabb fordulópont volt az életemben, mikor hónapokkal később megkaptam az értesítést…

Posts : 7 Join date : 2009. Oct. 02. Age : 32

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
- van mondanivalóm
- kutyák
- napi 2-3 bögre tea
- ínyenc

SOHA
- Dió
- Drog
- Szex több partnerrel
- Vallom be mennyire vágyom a nagy Ő-re.

FÉLELMEK a leégéstől.
EGÉSZSÉG fontos, ezért ha tehetem, délelőtt csak gyümölcsöt eszem.
SZOKÁSOK
- Mottó: Szenvedhetsz, ha kívül nem mutatod - Erőmből telhetően tartom is magam hozzá
- Önkéntelenül is a férfiak fenekét nézem meg, miután lecsekkoltam az arcukat és a magasságukat. Nem bírom a nagy fenekű pasikat!
- Szeretem játszani a titokzatos lányt, amikor azonban, már komolyabb dolog felé tendálna a kapcsolatjelző műszerem, megijedek és az esetek többségében visszakozok.
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY? Mert rájöttem, hogy a legtöbb esetben könnyebb valaki más érzéseit, jellemét megmutatni, mint saját magunkat adni, ezzel megnyílni.
A meghallgatáson egy saját műből kiragadott, hosszabb lélegzetű gondolatmenet bemutatásával sikerült meggyőznöm az iskola vezetőségét, hogy én vagyok, aki megérdemel egy csepp bizalmat, némi pénzügyi hozzájárulás formájában.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes...

EGYÉB Sosem mertem igazán szerelembe esni.
PRÓBAJÁTÉK
A szívem a bordáim között, csapdába esett madár módjára kalimpált, mikor kimondtam a kérdésemet és amikor, a rettentően hosszúnak tűnő másodpercek leperegtek, míg az arcán megjelentek a számomra a feloldozást jelentő vonások. Már nem is kellett válaszolnia, mert tudtam, hogy nem az lesz, amibe a paranoiás agyam erősen belelovalt engem.
Az érintése nyomán lehunytam a szemem, ízlelgetve az ismerős, ugyan akkor, minden találkozásunkkor valamennyiben új érzést, ahogyan, a forró ujjak a bőrömhöz érnek.
Tekintetemmel a biztonság kedvvért még egyszer alaposan átvizsgáltam a vonásait egy-egy gyanús apró ránc, vagy rándulás után kutatva. Nem volt semmi a mosolyán kívül. A képi hatáshoz pedig kisvártatva társult az igézően mély hang megnyugtatása.
Hiányoztam neki. Hiányoztam neki. Hiányoztam... Most kéne annak a résznek jönnie, hogy meghatódom, - azt hiszem - de én csak hálát éreztem és egyfajta bizsergést, ami arra engedett következtetni, hogy nekem is hiányzott ő.
Ha csak azt vesszük, mekkorát dobbant a szívem akkor, mikor meghallottam még az öbölben a telefon másik végéről felhangzó szavait, akkor is tudhatom, hogy képes leszek rá, szeretni őt. A kérdés, hogy mikor...
Nem tudtam mondanom kell-e neki ugyan ezt, de valahogy úgy éreztem abból, ahogyan viselkedett, hogy nem várja el tőlem, mert csak fontosnak tartotta, hogy tudassa velem. Ha majd eljön az idő, én is fontosnak tartom majd.
Mélyet sóhajtottam, ahogy az ajkak, melyek már nem egyszer engedélyt kaptak a bőröm érintéséhez, újra ráleltek a nyakam hajlatára és lágy csókkal illették azt.
Megint rajtam lett volna a sor, hogy viszonozzam, de... nem tudtam megcsókolhatom-e, hogy hogyan is állunk most egymás dolgával... Így csak végigsimítottam a jobb keze alkarján, mely a törzse mellett lógott és összekulcsoltam a gyönyörű, hosszú ujjaival, az enyémeket.
Nem tudtam mire vélni a hirtelen döbbenetet, amely átsiklott az arcvonásain. Meginogtam elhatározásomban, miszerint ráérek mindent a magam tempójában viszonozni neki. Aztán, mire a hirtelen feszültség hatására kimondtam volna, az arca nyugodt kifejezésre váltott át, így megnyugtatva engem is.
Óvatosan, épp csak egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy kifújjam az imént a tüdőmbe szívott levegőt, ezzel nyugtatva a szívem heves dobbanásait, amik az újabb sokk miatt váltak olyanná, amilyenné. Ezt szerencsére nem láthatta.
- Ne borzold szét a hajam! - pirítottam rá, de aztán leesett mit is mondott és a kételkedés, melyet most érezni kezdtem az egyik felvont szemöldököm jelentőségén is megmutatkozott. Pislogtam kettőt végül és a tekintetem az ajtóra fordítottam.
- Várj egy percet! - mosolyogtam rá egy olyan széles, igazi mosollyal, majd az autóhoz mentem, hogy a műszerfalról egy gyors mozdulattal elmarhassam a lakáskulcsot, majd mielőtt még visszatérnék a rám váró tökéletes sráchoz, bezárjam az autót.
- Nos... Francia, mi? - kérdeztem, határozottan közel lépve hozzá. - Mit tanultatok? - fordultam el egy kaján mosollyal az arcomon, hogy beleügyeskedjem a kulcsot a zárba, hogy ezt követően kitárhassam a bejárati ajtót.

USERI MEGJEGYZÉS
Direkt nem írtam az eddigi életéről az új iskolában. A megérkezéstől számítva szándékozom kezdeni a játékot.

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Admin Posts : 101 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 33

babykeepsmiling,
ez volt az előtörténet, amelynek minden egyes sora
megcirógatta irodalmi szépérzékemet. igazán nagy
gratuláció jár ezért érte, meg egy elfogadás is, hogyha
két aprócska dolgot kijavítasz
1,a szokásoknál konkrét példa után esedezünk nálad
2, a mindig és a soha rész felsorolás jellegű lenne.
tulajdonképpen a mit szeret, mit utálsz megfelelői
ettől függetlenül én ezt az előtörténetet most elfogadom,
bízom benned, hogy ezt a kis apró hiányosságot javítod,
mert ha nem úgyis megtalállak:P

Örömmel értesítünk, hogy felvételt nyertél a DMI-be!

» You can't have everything...where would you put it?[Jackie]
» Room for rent ( Jackie)