Jesse Callahan

Admin Posts : 101 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 33

Jesse Leonard Callahan
Szerintem egy irányzat van: a színvonal.

Szia, szeretnék egy kicsit többet tudni rólad. Töltsd ki ezt a felvételi tesztet.

Nem lehetsz öreg és bölcs, hogyha nem voltál fiatal és őrült

TELJES NÉV Jesse Leonard Callahan
BECENÉV Jess; J.C.; Angyalarcú Szemét, Egoboy
NEM Férfi
SZÜLETÉSI HELY New York; USA
SZÜLETÉSI IDŐ 1991. július 13.
SZAKIRÁNY Táncművészet

APA Griffin Callahan, 42,
ANYA Olivia Callahan, 42,
TESTVÉREK Emma Callahan,16; James Callahan, 14
HÁZI ÁLLAT Riccardo - teknős
ANYAGI HELYZETPofátlanul jól megy nekik, ami nem is meglepő, hogyha figyelembe vesszük, hogy a családfő egyike New York leghíresebb és leghírhedtebb ügyvédeinek. Mr. Callahan főleg a felső tízezer ügyeivel foglalkozik, akik nem csak a munkáját, hanem a hallgatását is rendesen megfizetik. Ilyen állás mellett a felesége olasz tanárkodása csak és kizárólag hobbinak tekintendő. A hasonlóan jó módú nagyszülőket pedig már felesleges is megemlíteni…

Mondd ki, amit ki akarsz mondani, tedd azt, amihez kedved van, ne bánj meg semmit, és ne hagyd, hogy az emberek elgyengítsenek!

MEGJELENÉS
Ő az, az angyalarcú srác, akinek csak a glória hiányzik a feje fölül, hogy teljes legyen a kép. A kócos, kisfiús haj, a tiszta kék szemek és a kölykös mosoly mindenkiben bizalmat ébreszt. És ezt ő tudja is magáról, ezért nem egyszer él vissza kiskutyás tekintetével.
Egyébként egy átlagos magasságú fiú, akinek a tánc miatt izmai is akadnak, de nem viszi túlzásba a gyúrást, mivel unalmasnak találja.
Öltözködést illetőleg az egyszerű stílust kedveli, letisztult szabás és egyszínű ruhák. Mindig összeszedett, rendezett a megjelenése, és még ha lazább ruhákat is hord, akkor is sugárzik róla az elegancia. A vérében van, hiába.
Mindenesetre, ha nagyon akarja, akkor képes úgy összevonni a szemöldökét, és olyan tekintettel nézni, hogy attól egy érzékenyebb lelkű lány hazáig szalad. Még szerencse, hogy ehhez az arckifejezéshez csak akkor nyúl, hogyha tényleg nagyon ideges.

JELLEMRAJZ
Egoista, törtető, lekezelő és mégis mézes-mázos, elragadó és népszerű. Most komolyan, hogy férnek meg ezek a tulajdonságok egymás mellett? Férges ez az alma, az biztos.
Jesse az a fajta srác, akinek nem kell félteni az önbizalmát. Tudja, hogy milyen képességekkel rendelkezik, tudja, hogy mennyit ér és tudja, hogy mindent meg tud szerezni, amit csak akar, ha elég kitartóan küzd érte. És mivel mindig saját magát helyezi legelőre ezért céljaiért nem rest átgázolni másokon sem. Persze csak finoman, hátba támadósan, nem kell nagydobra verni, hogy nem is olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Mert ugye bár, csak az számít, hogy mit beszélnek rólad.
Kíméletlenül kritikus, ha nem is durván, de mindig megmondja a véleményét másról, amennyiben a véleménynyilvánítása nem sodorja hátrányba. Ő maga azonban nem viseli el a kritikát akárkitől, de akinek ad a véleményére attól szinte éhezik a bírálatra, és még inkább a dicséretre. Bár másoknak úgy adja elő magát, mint akinek már nincs hova fejlődnie a táncművészet terén, így is tökéletes, magában nagyon is tudja, hogy még sok mindenen tud javítani, így nem egy órát tölt el magányos gyakorlással. Mindenesetre önbizalmának és tényleges tudásának hála sikerült elérnie, hogy diáktársai és tanárai is elismerjék tudását. Ez az elismerés meg csak tovább növeli amúgy is elég méretes egóját, amely folyton azt hajtogatja a srácnak, hogy ő a legjobb és hogy igazán tökéletes. Szinte már Isteníti magát, meg van róla győződve, hogy mindenki olyan akar lenni, mint ő.
Egyébként, ha valaki képes elviselni Jesse őszinteségét és önteltségét, és kellően szimpatikus a Callahan úrfi számára, akkor mindentől függetlenül egészen jó barát alapanyaggal találja szembe magát. Az a fajta, aki mindig kiáll a barátai mellett, még ha ezzel esetleg bajba is kerül, akit hajnali kettőkor is lehet hívni és ő már rohan is segíteni és, aki akkor is ott van, amikor mindenki más elmegy.
Alapvetően bátorítja, támogatja az embert, még ha ezt sokszor úgy teszi is, hogy megsérti az illetőt, hogy felpörgesse az adrenalin szintjét. És ugyanez a módszer alkalmazható rá is, bár vele ritkán fordul elő, hogy feladna valamit. Igazi küzdő szellem, magas fájdalomküszöbbel. Ő az, aki mindig győz, mindegy, hogy mibe kerül. A tökéletesnél alább nem adja, nagyon magasak az elvárásai, szinte már betegesen maximalista. Nem csak magával szemben nagyon az igényei, másoktól is a tökéletest várja el.
Szeret csapatban dolgozni, de rövidtávon egyedül is meg van, csak aztán hiányolni kezdi a társaságot. Szereti a játékot, a szórakozást, szüksége van a "közönségre”. Mindene a nagy csapatos péntek esti kijárás. Imád kicsit kiszakadni a szürke hétköznapokból, szórakozni, iszogatni.
Nem az a fajta srác, aki könnyen komoly kapcsolatba kezd, inkább csak flörtöl, kalandozik. Bár rajongója a női nemnek, a barátait nem adná fel senkiért. Túlságosan nagy a szabadság igénye, így előfordulhat, hogy néhány napra felszívódik és nem hallani felőle, máskor meg levakarhatatlan. Kissé szélsőséges.
Első körben tisztelettudó, barátságos, humoros, az a fajta, aki először mindenkire jó benyomást tesz. De ha egyszer valaki az útjában áll vagy csak egyszerűen nem szimpatikus neki, azzal kegyetlenül elbánik. Csak persze senki nem hiszi el később róla, hogy ilyen könyörtelen is tud lenni… Az a két ártatlan kék szem remekül beválik, mint álca.

EDDIGI ÉLETED
Itt volt ez a fiatal házaspár, Griffin és Olivia Callahan, akik úgy döntöttek, hogy szerelmüket egy gyerekben teljesítik ki. Vágyuk hamarosan teljesült is és már is gyereksírástól volt hangos a ház. Megérkezett az ifjú trónörökös, Jesse Leonard Callahan személyében, aki középső nevét apai nagyapjáról kapta, akinek már az első pillanattól kezdve a szeme fénye volt. A végtelenségig elkényeztette elsőszülött unokáját, nem hagyta, hogy bármiben hiányt szenvedjen, vagy, hogy egy pillanatra is unatkozzon. Így nem csoda, hogy a kisfiút nagyon megviselte a hőn szeretett nagypapa halála. Hirtelen egy olyan űr keletkezett az életében, amit csak nehezen sikerült betöltenie.
Az akkor már három gyerekes Callahan házaspár nem tudott a nagyapa halála után annál több időt foglalkozni a kis Jessevel, mint korábban, mert a két fiatalabb testvérre kellett időt szakítaniuk. De azért igyekeztek a lehető legjobb szülők lenni, és mindig a fiú mellett állni, támogatni őt. Olivia sosem bérelt fel dadát, inkább házhoz hívta a tanítványait, de nem bízta volna másra a gyerekeit.
A három testvér így igazán barátságos, családias környezetben nőhetett fel, ami valljuk be nem jellemző a felső tízezerre. Bár a mai napig sokszor nélkülözniük kell apjuk társaságát a vacsoraasztaltól, azért így is nagyon szerencsésnek mondhatják magukat, hogy egy ilyen összetartó családban élnek. A testvérharcok persze az első perctől fogva jelen vannak, de ezek elhanyagolhatóak, hogyha figyelembe vesszük Callahanék összefogásának mértékét.

Jessenek tehát sosem lehet oka panaszra, így hát nem is panaszkodott. Az iskola elkezdésekor szembesült csupán egy problémával: nem sportol semmit. Mindent megtett, hogy megtalálja a számára megfelelő sportot, de szinte semmiben nem tűnt kiemelkedően tehetségesnek, neki pedig az átlag vagy esetleg a gyengébbek, társasága nem volt elegendő. Így mintegy végső lehetőségként egy tánciskolába került, mert táncolni legalább szeretett. Aztán ott is maradt és csak még jobban megszerette, miután munkáját sikerek is koronázták.
A tánc olyannyira az élete részévé vált, hogy ma már képtelen lenne élni nélküle, így kissé retteg is attól, hogy mi lesz vele, ha kiöregszik belőle és már nem lesz képes úgy mozogni, mint most. Persze a család csak hobbinak tekintette Jesse tánc iránti érdeklődését. Látták maguk előtt a fiú jövőjét: a gimnáziumot New York egyik legelismertebb magán iskolájában fogja kijárni, hogy aztán tanulmányait a Borostyán Liga tagjainak valamelyikében folytassa és tovább öregbítsen a családi hírnéven.
Azonban senki nem számolt azzal, hogy az ifjú Callahannek más tervei vannak.

A szülei tudta nélkül adta be a jelentkezését a Dorian Művészeti Iskolába és ment el a felvételi vizsgára. Senki nem tudott róla, így még nagyobb volt a megdöbbenés mikor megérkezett az értesítés, hogy Jesse felvételt nyert az iskolába. Komoly viták következtek, ordibálástól volt hangos a Callahan lakás. Jesse nem volt hajlandó megváltoztatni a döntését, mindenképpen a Dorianba akart járni, ám szülei nem támogatták. Úgy gondolták a tánc csak egy múló szeszély mindenki életében, amiből nem lehet megélni. A szülők anyagi támogatása nélkül így Jesse nem tudta volna kifizetni a tandíjat. Úgy tűnt a srác álmai sosem válnak valóra…

Az értesítő megérkezése utáni hetek megváltoztatták Jess viszonyát a szüleivel. Sokkal kevesebbet beszélgettek, egyre többet járt el otthonról és ért későn haza. A Callahan szülők rádöbbentek, hogy lassan, de biztosan elveszítik a fiúkat. Nem volt könnyű döntés a részükről, de beleegyeztek Jesse választásába és kifizették az iskolai tandíjat. Úgy döntöttek fontosabb számukra az, hogy legyen egy fiúk, mint hogy Jesse azt az életet élje, amit ők várnak tőle, de ne látogassa meg őket soha.
Azonban hiába bólintottak rá a fiú döntésére, igazából sosem örültek neki és ezt Jesse nagyon is tudja. Ezért is dolgozik olyan keményen, hogy kitűnjön a többi tehetség közül és bebizonyítsa a családjának, hogy helyes döntés volt ezt az utat választani. Leginkább apja elismerésére vágyik, amit azonban nem könnyű kivívni.

Első évesként természetesen ő is szenvedett. Mind mindenki ő is ekkor döbbent rá, hogy itt nem ő az egyetlen tehetséges fiatal, itt bizony mindenkiben meg van a művészeti hajlam. Most már nem elég a tehetség, kell hozzá egy jó adag önbizalom és kisugárzás is. Jesse tehát összekapta magát és behízelegte magát először a tanárai körében, jobb szerepek reményében, majd később a diáktársai körében is igyekezett közkedveltté válni. A taktikája sikeresnek bizonyult és mostanra a Dorian klasszisai között van számon tartva, attól függetlenül, hogy vannak nála tehetségesebbek is, csak ő nem tudják úgy eladni magukat, mint Jesse. Nehéz évek állnak mögötte, de elérte, amit akart. Elismerik a munkáját

Immáron negyedik évét kezdi az ifjú Callahan a DMI-ben és még további két évig nem is szándékozik innen máshova menni. Jövőképében az szerepel, hogy először, mint hivatásos színházi táncos érvényesül, majd később a koreográfusok útjára tér át és saját alkotásokat mutat be a táncosok segítségével. Aztán egyszer talán megkapja az olyannyira áhított mondatot is az apjától: „Büszke vagyok rád Jesse”.
De addig is kiélvezi, hogy fiatal és azt, hogy azt tanulja, amit mindennél jobban szeret, ami az élete értelmét adja. Persze mindezt a saját egyedi módján teszi.

Admin Posts : 101 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 33

Néha a legkisebb döntések azok, amik örökre megváltoztatják az életünket

MINDIG
- tánc; táncos szórakozóhelyek
- kosárlabda
- matematika (legsötétebb titkainak egyike)
- a mobilja
- fényképek
- Central Park
- kávé (erősen koffeinfüggő)
- jó filmek
- drága sportkocsik
- Michael Jackson zenéje és mozdulatai
- ja, és saját maga
SOHA
- éneklés, karaoke
- dohányzó lányok (igaz, ő maga parti dohányos)
- várakozás
- sapkák
- bohócok
- macskák
FÉLELMEK bohócok; csalódást okoz az apjának
EGÉSZSÉG Gyakorta szenved orrvérzéstől
SZOKÁSOK
- mindig eggyel több jegyet foglal le az előadásaira
- mindenkinek kitalál egy személyes becenevet
- szombatonként palacsintát reggelizik
- mindig ugyanarra a zenére melegít be
MIÉRT EZ A SZAKIRÁNY? Hat éves korában kezdődhetett, mikor először próbálta leutánozni a zenecsatornán látott táncmozdulatokat. Ezután sok-sok sport kipróbálása után került el egy tánciskolába, ahol aztán végre otthon érezte magát, így számára kérdés sem volt, hogy tanulmányait a Dorianben folytatja tovább. Tény, hogy ennek a család már annyira nem örült. Mindenesetre Jesse számára a tánc mindenre megoldás: ha rossz a kedve azért táncol, ha jó a kedve, akkor meg azért. Egyedül és társaságban, gondolkodva vagy ösztönből. Mindenhogy imádja csinálni.

Van az úgy néha, hogy az ember nem hagyja, hogy az útjába álljon az, ami helyes..

EGYÉB Hihetetlenül jól számol fejben
PRÓBAJÁTÉK

Nem, nem, nem és nem. Ez az egy szó visszhangzik a fejemben. Hol apám hangján, hol anyámén, de néha még Emma és James hangján is hallom. Nem tudom elfogadni, nem vagyok képes beletörődni, hogy ilyen egyszerűen nemet mondtak. Különben is mi közük van hozzá? Ez az én életem, az én jövőm. Csak eldönthetem, hogy mit szeretnék csinálni a hátralévő életemben. És én bizony táncolni akarok. Ki akarom járni a Dorian Művészeti Iskola táncművészeti szakát. Mert felvettek. Miért nem értik, hogy ez milyen nagy dolog? Csak a legjobbakat veszik fel, és én köztük vagyok. Sokan mindent megadnának azért, hogy ott legyen a nevük a listán, tőlem meg azt várja a család, hogy dobjam el ezt a lehetőséget. Persze, mintha kidobnád a nyertes lottószelvényt miután kihúzták a számaidat. Hogy a fenébe értethetném meg velük, hogy mit is jelent ez az egész?

- Mégis mit gondoltál, amikor felvételiztél oda? Nem képzelhetted, hogy támogatni fogunk abban, hogy elcseszd az életed. Ebből nem lehet megélni… Ha szerencsés vagy harminc éves korodig tündökölsz, és aztán? Miből tartod el a családodat? –apám szavai úgy szúrnak belém, mint hegyes kis tűk százai. Tudom, mindazt, amit most mond én is elmondtam már magamnak. Sejtettem, hogy nem fognak örülni a döntésemnek, de, hogy ennyire ellenzik majd… És mi az, hogy HA szerencsés vagyok? Tehetséges vagyok, magabiztos és megnyerő. Tökéletes alapanyaga annak, hogy el tudjam adni magamat, mint hivatásos táncos. És ha egyszer befutok, akkor már meg is tudok élni. Miért nem érti, hogy ezt akarom csinálni? Hogy ez okoz nekem örömet? Persze, ülhetnék egy irodában is, mint ő teszi és védhetnék meg olyan embereket, akikről nagyon jól tudom, hogy nem érdemelnek védelmet. De ez csak neki okoz örömet, nekem nem. Nekem olyan élet kell, ahol megvalósíthatom magam, ahol alkothatok, kifejezhetem a kreativitásomat. És a tánc ilyen számomra.

- Ezt akarom csinálni Apa. Ez okoz nekem örömet, ad értelmet az életemnek. Nem lesz könnyű, tudom, de akkor is ezt akarom. Mert tudom, hogy tehetséges vagyok benne és, hogy sikeres lehetek ezen a pályán. Nagy valószínűséggel nem fogok annyit keresni, mint te az tény. De attól még ezt akarom csinálni – amint kimondtam a szavakat láttam az arcán, hogy nem érti, sőt, hogy nem is akarja megérteni. Biztos elképzelt már, ahogyan átveszem a helyét az ügyvédi irodában és folytatom a munkáját. Megértem, hogy csalódott bennem. A helyében én is csalódtam volna magamban. De ez csak egy gimnázium… Még mindig mehetek innen valamelyik Borostyán Ligás egyetemre, ha nagyon nem jönne be, vagy másodév végén eltörném a lábamat. Van további négy éve, hogy átmossa az agyamat és rábírjon, hogy mégis válasszak valami „rangomnak megfelelő pályát”. Aztán ha elég kitartó talán sikerrel is jár…

- Nem. Nem mész oda. Egyszerűen nem fizetem ki a tandíjat és ennyi. Nem kívánok többet beszélni erről a témáról – zárja le Apa a vitát én pedig hatalmas lendülettel fordulok a kijárat felé és hagyom ott a lakást magam mögött. Mintha attól, hogy elmegyek otthonról, magam mögött hagynám a döntést is. Csak az a baj, hogy ha nem fizeti Apa a tandíjat, akkor bizony nem leszek dorianes diák. Ösztöndíjat csak az kaphat, aki rászorul. Callahanék meg nem arról híresek, hogy szűkölködnének pénzben. Most először bánom, hogy ilyen vastag a pénztárcám…

Köszönöm, majd értesítünk, ha felvételt nyertél az iskolába.
Üdv: A Dorian Művészeti Iskola Igazgatója.

Posts : 72 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 32

helyes fiú

természetesen ehhez nincs is mit
hozzáfűznöm. kicsit viccesen nézne ki ha most nem lennél elfogadva.
szívesen látunk a táncosok között.

» The situation is hopeless but not serious. (Jesse Callahan)
» Emma Callahan
» As You like it (Jesse)
» Ha elhagysz, veled mehetek? [Jesse]
» Life should be that simple ~ Jesse & Mandy ~