A Királynő és a Díva divatot teremt ~ Amberly & Mandy ~

Posts : 24 Join date : 2009. Sep. 09. Age : 33

"Divatos holmikat bárki vehet magának, stílust azonban nem."

A nap ragyogó fénye szikrázva csapódott vissza a kirakat üvegein, melyek megannyi kelmét, ékszereket, csecsebecséket, luxustermékeket kínáltak a magamfajta vásárlási mániás hölgyeknek, hogy lehetetlenség volt nem betérni egy-egy imádnivaló darab miatt. A szívemet a család utáni melegség járta át, mert itt volt Dan, az én drága egyetlen bátyuskám. Imádattal hallgattam történeteit, elbeszéléseit, rá és anyámra néztem fel igazán és nem az apámra. Szégyen ez? Nem hinném. Apámnak csak egy eladható tárgy voltam, de Dannek anyun kívül maga a család. Előző nap felhívott, hogy a közeli városkában lesz divatbemutatója és segítsek neki beszerezni egy-két tuti darabot, melyet a gálát követő estélyre felvehet és hódíthat benne. Csalódott voltam, hogy partneréül nem engem választott, de amint megmutatta egy dögös bige képét azt mondtam legyen, menjen vele én úgysem elégíteném ki perverz vágyait, hisz édestestvérkéje vagyok. Na, azért meg kell hagyni, Dan egy jóképű, sármos fickó, ha nem lennék a hugija, akkor… – pfuj, micsoda ocsmány gondolataim vannak, na de akkor is.

Kart-karba öltbe, mosolyogva szeltük a bevásárló utca boltocskáit. Senki ne higgye azt, hogy csak a bátyám járt jól, néha már sajnáltam őt, mikor női butikokba invitáltam és több tucat ruha felpróbálásával zaklattam, hogy melyik áll jól, melyiket vegyem meg. Arcáról lerítt az unalom olykor, de ilyenkor beinvitáltam egy kávézóba vagy cukrászdába, ahol eperfagylalt közepette, melyen apró cukormorzsák voltak, nevettünk nagyokat, beszéltük ki családunkat és másokat. Igen, neki mertem az lenni, aki vagyok, de a bennem rejtőző fájdalmak az ő drága lelke előtt is titoklepelként hullottak alá, mert nem akartam boldogságától megfosztani. Mikor apánkra terelődött a szó, akinek piszkos ügyeiben is részt vett tereltem a témát, tudta, hogy utálom ha neki dolgozik, tudta, hogy apám egy senkiházi számomra, főleg azóta, hogy egy sikeres üzlet reményében megpróbált egy harmincas, gerinctelen alaknak lepasszolni, undorodtam tőle, hányinger kapott el mocskos pofájától. Gondolataimból egy telefoncsörgés ébresztett.

- Halló! Igen, azonnal megyek – már tudtam, ennyi volt a testvéri kiruccanás, akiért még az utolsó órámat is ellógtam, de megérte.
- Sajnálom hugi, de mennem kell, ne haragudj.
- Semmi gond, túlélem valahogy.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél és tessék vegyél még magadnak egy-két dögös holmit – nyomott a kezembe pénzt, nem mintha a számlámon nem volna, de a bűntudat undok kis dög tud lenni és Dan-nek most igazán az lehetett, hogy csak így itt hagy. Ezért jó barátnővel jönni, ők kitartóbbak.
- Bármikor drága bátyus, aztán majd hívj! – puszit lehelt homlokomra és továbblépett.

Nagy levegőt vettem, csalódottságomat kitöröltem arcomból egy apró tinccsel együtt. Kiléptem a cukrászda üvegajtaján és útnak indultam. Eszem ágában sem volt hazamenni, gondoltam elverem azt a kis pénz, melyet könnyűszerrel szereztem. Aranyló kirakatok mellett haladtam el, szebbnél-szebb csábító ruhadarab, ékszer vakította el elmémet, de mikor megláttam azt a csipkecsodát, tudtam, hogy nekem az kell. Nem teketóriáztam, a fehérneműs üzlet egyetlen férfieladójához slattyogtam és vele válogattam össze a nekem tetsző melltartókat, harisnyakötőket, hálóruhákat. Igen, kis gonosz bestia vagyok, imádtam másokat zavarba hozni, ahogy ezt a fiúcskát is, aki nem volt helyes, de annyira kedves és segítőkész volt, így megajándékoztam azzal, hogy segíthet kiválasztani a megfelelő darabokat. Fűzők, dögös darabok egymásutánja hullott testemre a próbafülkében csiklandozva, második bőrként őrködve felettem. Hát mit tettem? Szegény fiú volt a tükröm, pillarabegtetve vágtam pózokba magam, hogy megmutassam hogyan is simulnak rám az apró anyagok. Láttam zavarát, arca lángokba borult, szava elakadt, jól éreztem magam és ugyan már miért lennék maga az ördög, csupán neki is szereztem egy feledhetetlen délutánt. Nem sokkal később már az ajtóból kacsintottam felé, púpos szatyorkával a kezemben szeltem tovább a betont, míg meg nem pillantottam álmaim topánkáját. Több se kellett, csengettyűszó jelezte, hogy átléptem a küszöböt.

- A kirakatban lévő ezüst magassarkú szandálból kérnék 37-est.
- Azonnal kisasszony, megnézem van-e még belőle, tudja nagyon kelendő darab.
- Nem csodálom, egyedi olasz minőségnek tűnik.
- Jó a meglátása, azonnal jövök.

A várakozás szomorú percei, vajon lesz vagy nem lesz, ha nem akkor kénytelen leszek benézni egy plázába vagy körbejárni a várost, esetleg anyut felhívni, hogy szerezze be nekem valamelyik divatdiktátor által, mert nekem kell ez a szandi és kész. A többi lábbáli már nem is érdekelt, így egy kényelmes, próbákhoz kirakott székre huppantam, lábaim keresztbe vetettem és bambultam ki a csicsás feliratokkal díszített kirakatüvegen.

Posts : 72 Join date : 2009. Aug. 27. Age : 32

A Királynő és a Díva divatot teremt ~ Amberly & Mandy ~ X6yoarkzjevt9tdgmvun

Lehet, hogy a Mennyország szép hely, de a Pokolban több az ismerős.

Egy szép hétfői délelőtt mi mást is csinálhatna egy szingli lány? Fogós kérdés, de egy Lynn- lány természetesen csak is vásárolhat. A vásárlás mániámat sose sikerül legyőznöm, de már nem is akarom.
Most is épp a Belváros utcáit rovom, hogy valami szép koktélruhát találjak magamnak. Olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy többet kéne buliznom. Ha már egyszer szingli vagyok, és Jesse sem szeretne semmit akkor be kéne szereznem magamnak valami helyes pasit. Bár, amilyen szerencsétlennek érzem magamat úgysem fog sikerülni.
Egyik üzletből a másikba sétálgatok miközben egyszer csak meglátom álmaim ruháját az egyik kirakatban. Rögtön megfogalmazódik agyamban a következő: Ez kell nekem! Szinte úgy támadok be a boltba mint egy tigris, kieresztett karmokkal.

- Jó napot! A kirakatban lévő fekete koktélruhát szeretném megnézni. -
Adom ki rögtön az utasítást a pult előtt álló hölgynek aki már ugrik is a ruhákhoz, hogy megnézze melyiket is szeretném. Miután a kezembe nyomta a koktélruhát bemegyek a próbafülkébe, s felpróbálva illegetem- billegetem magamat. Gyönyörű! A legjobb barátnőm, Amanda bizonyára el fog tőle ájulni. Most már csak valami cipellőt kell keresni magamnak.

Az üzletből már sokkal boldogabban lépek ki, s indulok el a következő vadászatra. Kék lélektükreimmel a kirakatokat pásztázom, s meg is állapodik szemem pillantása egy ezüst magassarkún. Na hát igen, Amandával nagyon jól tudjuk, hogy mi a jó.
Egy újabb üzletbe lépek, ahol is rögtön a pult előtt álló úrfinak szólok.
- A kirakatban lévő olasz, ezüst magassarkúból szeretnék egy 38-asat. Köszönöm! -
Az úrfi már szólt is volna közbe valamit, de egy intéssel elintéztem az egészet, s helyet foglaltam. Várni nem szeretek, a türelem nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Ám amikor feltekintek egy ismerős arc mosolyog velem szemben. Felpattanva majdnem felborítom szegény lányt a székkel együtt.
- Amanda, Amanda! Istenem, de rég láttalak. Mi van veled? Miért nem hívtál? -
Rögtön elkezdem bombázni szegény lányt ezer meg egymillió kérdéssel, közben még jól meg is szorongatom. Elvégre a legjobb barátnőm, ilyenkor ezt szokás csinálni. Legalább már azt tudom mit fogok csinálni a nap hátralevő részében.

Posts : 24 Join date : 2009. Sep. 09. Age : 33

„A barátnőm sem tökéletes, és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeillünk.”

Az üvegburkolaton kívül emberek tömkelege szelte át a bevásárló utcát, barátok, barátnők nevettek fel harsányan, miközben legújabb szerzeményeiket mutogatták a másiknak. Ilyenkor ötlik a fejembe, hogy milyen kis mocsok is volt Dan, hogy képes volt lelépni és itthagyni egy átkozott meló miatt, mi lehet fontosabb egy testvérnél és a vásárlásnál? Semmi. Igen, ismét megfogadtam, mint már annyiszor, hogy barátnővel fogok jönni, senki mással csak egy olyan emberrel, aki azt akarja amit én is, megőrül egy falatnyi ruhadarabért, az igényes ékszerekért, márkás cipőkért, táskákért . Ki is értené meg ezt jobban, mint… hmm… lássuk csak Amberly. De ő mostanában nagyon elfoglalt, a tánc teljesen elvette az eszét, persze jó értelemben, de akkor is. Gyermekkorunkban sokat voltunk együtt, majd különböző okok és célok miatt eltávolodtunk egymástól, de ebben a csodálatos iskolában ismét összehozott a sors, egymás tudta nélkül lelkünk megsúgta hová is tart az életünk és kikkel hoz össze végeláthatatlan utazásunk. Önkéntelenül elmosolyodtam Dan arcán, mikor a kicsi Amber-t megmutattam a mostani valójában egy közös buliképen – kicsit sokat ittunk, de isteni volt a társaság és a hangulat - hát az álla a padlót mosta az biztos, el sem akarta hinni, hogy abból az aprócska lányból egy dögös Királylány lett. Dan és a nők, ez egy külön fejezet az életemben, igen, beavatott egy-két szaftosabb témába, de így utólag azt kívánom bár ne tette volna.

Teljesen belefeledkeztem gondolatvilágom rejtelmeibe, még az is csak halványan dereng, hogy nyílik az ajtó, az ismerős hangfoszlány, egy ezüst topánka. Megráztam barna fürtökkel szegélyezett arcocskámat, hogy visszatérjek a jelenbe és akkor meglátom azt a csodálatos, vásárlásmániás lányt, aki után az imént vágyakoztam. Lehet nagyinak igaza volt és egy boszorkány ádáz lelke veszett el bensőmben, ilyenkor még magamtól is megrettenek, bár minden kívánságom így teljesülne.

A lány leül, finom parfümjéről le sem tagadhatná magát, ha álruhában járna, ajkaim széles mosolyra fakadnak. Épp meg akartam kocogtatni vállát vagy csak úgy egyszerűen a nyakába ugrani, mikor megfordul, velem szembe, írisz az íriszbe váj. Ekkor felpattan, ezen még én is meglepődök, pedig ismerem, jól ismerem, de mégis, székem megremeg, talán egy fél centire meg is emelkedik a földtől, de az esést megakadályozom egy hirtelen talpra szökkenéssel.

- Amberly! Ha tudnád, hogy épp rólad ábrándoztam! Na ne, azért ne értsd félre, de a közös vásárlás olyan vággyal ütött kupán, hogy egyszerűen el sem hiszed és akkor itt vagy, itt teremsz! Istenem, te szebb és dögösebb vagy, mint valaha! – mérem végig tetőtől talpig drága barátosnémat és tényleg, a tánc mesés lábakkal, derékkal áldotta meg.

Egymás nyakába ugrottunk, éreztem, hogy az apró üzletben minden szem ránk szegeződik, de nem igazán érdekelt, mint ahogy az életben semmi sem ami negatívnak számított. Jól megszorongattuk egymást, puszit nyomtam illatozó orcájára, igen, mindkettőre vagyis hármat kapott, ez a mi szokásunk és megérdemli, hisz itt volt velem, nem hagyott cserben.

- Miért nem hívtalak? Na és te? Amúgy Dan-nel jöttem, tudod az átkozott jóképű bátyámmal, de lelépett, képes volt faképnél hagyni és eltűnni a vásárlás kellős közepén. Neki megvettük ami kellett és huss, mintha itt se lett volna – szomorodtam egy el pillanatra – de semmi gáz, most már itt vagy és remélem maradsz is – nevetek felé cinkosan.

- Kisasszony, a szandál – szól hozzám a mogorva eladónő és mintha csak hozzámvágná az árucikket, arcizmaim mozdulnak és egy nem tetszésemet kifejező pikáns kifejezést varázsoltam pofikámra, hogy vegye már észre magát, én vagyok a vásárló, ő pedig csak egy nyamvadt eladó, de a szandál csillogó mivolta miatt lenyeltem a feltörni kívánkozó szavakat. Lábaim selyemként csusszantak a topánkába, majd felállva a tükör előtt billegtem benne.

- Na milyen? – fordultam Amberly-hez – Ha jól hallottam Te is egy ilyen gyöngyszemet szemeltél ki magadnak, hát igen, az ízlésünk még mindig megegyezik – nevettem el magam. Eszembe jutott mikor kb. hat évesek lehettünk és összekaptunk egy üzletben azon a tüneményes rózsaszín kisruhán, egy volt belőle és mindketten akartuk, persze nagy volt ránk, így ketten is belefértünk, megosztoztunk rajta, mikorra épp a méretünkké vált volna már teljesen kifakult a színe és a szeméttelepen végezte.

Míg várakoztunk nevető csacsogásba fogtunk, le sem lehetett lőni bennünket úgy folyt a szó mindkettőnkből, kérdések, válaszok röppentek és kaptak szárnyra a légtérben az eladók legnagyobb idegesítése nem volt cél ugyan, de kit érdekeltek, egy vagyon ez a szandi, ennyi jár.

- Na és mi lapul a szatyorkádban mondd? – kérdőn vonom fel szemöldökömet, mikor megpillantok a széke mellett egy papírtáskát. Nálam épp semmi nem volt, mindent bepakoltam a kocsik csomagtartójába, így egyszerűbb volt boltról boltra járni.
- És egyáltalán mesélj még, mindent tudni akarok arról a pár hétről, amit külön töltöttünk. Szabad a délutánod, mert akkor esetleg elmehetnénk fagyizni, sütizni, inni egy koktélt és vásárolhatnánk még egy pár jó cuccot, esetleg játszadozhatnánk egy-két fiúcskával csak úgy szórakozásból. Van kedved rám fecsérelni az idődet drága Királynőm? – nézek rá csábos mosollyal, apró kacsintással.

» Amberly Hanna Lynn
» It's another Rainy Day ~ Liam & Mandy ~
» Kalandtúra... ~ Stephan & Mandy ~
» Life should be that simple ~ Jesse & Mandy ~