Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz. [Dominic]

Posts : 5 Join date : 2009. Oct. 04.

Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye.

*Unatkoztam. Otthon semmit nem tudtam csinálni, esetleg Pennyvel játszhattam, de sok kedvem nem volt ahhoz sem. Nétni a falakat meg annyira unalmas. Így aztán támadt egy ötletem, méghozzá az, hogy elmegyek, sétálok egy kicsit.
Felpattantam az ágyamról, odasiettem a szekrényemhez, kivettem belőle egy kivágott narancssárga felsőt és egy farmert. Felöltöztem, lábamra pedig húztam egy fehér magassarkút. A tükör elé léptem, hajamat megfésültem, szememet kihúztam, majd egy mosollyal nyugtáztam, hogy milyen jó nő áll velem szemben. Elégedett voltam magammal.
Felvettem a táskámat, karomra egy pulcsit terítettem, hogy ne fagyjak meg. Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, szinte a lépcsőház is visszhangzott.

Megcsapott a hideg, ahogy kiléptem az utcára. Nem gondoltam volna, hogy ilyen idő van, még jó, hogy hoztam magammal egy pulcsit. Fel is vettem, és elindultam...valamerre..az orrom után. Jó érzés volt sétálni, és tudomásul venni, hogy mennyien megbámulnak. Közben ezer dolgon gondolkoztam egyszerre. Hiányoztak már azok a fellépések, olyan jó lett volna egy kicsit visszamenni az időbe, hogy újra az országos döntőn legyek. Hirtelen ráeszméltem, hogy már milyen régóta vagyok úton. Megálltam, körülnéztem, kiszúrtam egy kávézót, majd bementem. Egy cappuchinót rendeltem, azzal pedig elvonultam egy távolabbi asztalhoz. Távol esett a többiektől, nem volt a középen már hely.*

Posts : 48 Join date : 2009. Oct. 05.

Otthon ücsörögni egyáltalán nem számított jó mókának. Akármennyire szerettem volna lefoglalni magam, valahogyan csak nem sikerült. Mindig George járt az eszemben, nem mentem be hozzá újra, hanem elmenekültem, egy másik országba. Ennyire még sosem hagytam cserben olyan embert, akit tényleg szeretek. Tudom, nagyon sokan azt hitték Georgie nemcsak a barátom, hanem a szeretőm is, de szögezzük le, hogy ez nincs így. Egyszerűen csodált engem, meg akart ismerni, én pedig próbáltam kimozdítani, megmutatni ki is vagyok, hátha kiábrándul belőlem, bár, titkon reméltem talán engem is vissza fog húzni, annyira mélyre süllyedtem.
Céltalanul járkáltam lakásomban, fel-alá, fel-alá, egy pillanatra sem álltam meg. Azt hittem, ha nem ücsörgök, hanem járkálok, akkor sokkal könnyedebben fogok tovább lépni, és nem vágyom majd annyira a kint létre. Tévedtem. Képtelen voltam bármi másra gondolni, bezzeg Georgie! Végig szemeim előtt lebegett.

Úgy döntöttem ez így nincs rendjén, ideje lelépni. Gyorsan felöltöztem, mert egészen addig boxerban rohangáltam. Igyekeztem normálisan felöltözni, majd elindultam az iskola felé. Mi mást tehettem volna? Semmit, és senkit nem ismertem, megvoltam egymagamnak. Úgy éreztem, egyébként sem lennék képes még kapcsolatokat kialakítani. Talán egy-két ismerős, hogy legyen valami fogalmam az egész New Yorki rendszerről.

Mint említettem, az iskola felé indultam meg, mintha semmi jobb dolgom nem lenne, mint az üres épületben császkálni egész nap. Odafelé menet előhalásztam Ipod-omat, és max hangerőn hallgattam kedvenc együttesemet. Kicsit elveszettnek éreztem magam, annyi ember között, fogalmam sem volt mitévő legyek. Talán… mégiscsak meg kellene állnom valahol, leülni, beszélgetésbe elegyedni valakivel.
Megpillantottam a sulitól nem messze egy ismerős épületet, azt hittem, sosem fogok betérni oda, mert olyan… fura, francia nevű, biztos sznob hely, de ehelyett bepillantva láttam néhány iskolás korút is, rajzos mappákkal, kottákkal, hangszerekkel.
Nem tétováztam tovább, belöktem az üvegajtót, beléptem rajta, és kissé feszengve pillantottam körbe. Néhányan rám pillantottak, volt olyan lány, amelyik egyenesen bámult. Kikértem egy dupla kávét, tejszínhabbal, kerestem egy üres asztalt, majd leültem, hogy csendben elfogyasszam, természetesen ahogyan az lenni szokott, amint lehajoltam, hogy belehörpintsek, észrevettem a szomszédos asztalnál egy lányt… egy nagyon szép lányt, aki mintha a szeme sarkából engem figyelt volna… lehet csak képzelődtem?

Posts : 5 Join date : 2009. Oct. 04.

*Rettenetesen unatkoztam már, az az igazság. Egyszerűen nem találtam a helyemet, most valamiért olyan furcsa érzésem volt.
Szerencsére akkora táskám volt, amibe belefért a könyvem is, amit éppen olvastam, így aztán valamivel elüthettem az unalmas perceket... órákat. Kellene valami izgalom most már, színt kellene vinni az unalmas hétköznapjaimba. Egyszerűen utáltam magam azért, hogy mostanában nem tudtam normálisan ismerkedni, még beszélgetni se beszélgettem szinte senkivel se az utóbbi pár napban. Pedig már rám férne. Nem értettem magam, biztos az válthatja ki belőlem, hogy már nagyon régen táncoltam, így aztán régen tudtam felszabadulni. Felálltam, elmentem mosdóba, mert már nagyon elkellett intéznem a dolgomat. Kifele jövet leragadtam a tükörnél, ahol a hajam igazgatásával eltöltöttem vagy 10 percet, és a sminkemet is megigazítottam. Nem volt jó ez a szemceruza, mindig olyan hamar lejött.
Kimentem, vissza a kávézóba, majd ismét leültem a székre, és ittam még egy kicsit a cappuchinomból, közben pedig reménykedtem, hogy hamarosan végre idetalál valaki.
Sokat már nem kellett várnom szerencsére, mert érkezett egy srác, és nem is ült le olyan messzire tőlem. A mellettem levő asztalnál foglalt helyet. Persze, hogy rögtön beindult a fantáziám, el is mosolyodtam szépen, majd felkaptam a poharamat, és odamentem a belépő sráchoz, majd ráköszöntem, minden kérdezés nélkül leültem az asztalhoz.*
-Remélem nem baj. *megvontam a vállamat, közben még mindig mosolyogtam Rá. Na, talán még sem lesz olyan unalmas napom, van itt elég ok, hogy jobb legyen. Mosolyom levakarhatatlan volt.*
-Még nem ismerlek. *megállapítottam, majd kezemet felé nyújtotta.* Kimberly vagyok. Barátok csak Kimnek hívnak, de Te hívhatsz akárhogy. *rákacsintottam, majd felnevettem. Azért annak örültem, hogy még nem jöttem ki a formából, egy kis flörtbe mindig bele tudok csapni. És persze a napom is mindig jobb lesz tőle. Két lábam keresztezte egymást, az egyikkel "véletlenül" megrúgtam a velem szemben ülő srácot.*
-Bocsánat, nem akartam. *próbáltam őgy csinálni, mintha ez az egész összezavart volna, de persze csak álca volt*
-Te is Dorian-os vagy? *reméltem, hogy megadtam a kezdő löketet, és most már átveszi majd a vezető szerepet*

Posts : 48 Join date : 2009. Oct. 05.

Lányokkal beszélgetni… mindig olyan könnyedén sikerült megtennem, ugyanolyan embereknek kezeltem őket, mint bármelyik haveromat, ugyanazokról a dolgokról beszélgetek velük, éppen ezért nem érzik magukat furán, egyszerűen ellazulnak, és egészen könnyedén válaszolgatnak.
Itt volt ez a szőke szépség is, nagyon kedvesen pillantott rám, már tudtam, hogy szinte végig bámult engem, egészen belépésemtől számítva. Kissé felvontam szemöldökömet, miután beleittam a kávémba. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen lány könnyedén átlibben hozzám beszélgetni. Márpedig így történt, egyetlen mozdulattal mellettem kötött ki, édes, gyengéd hangján szólalt meg, ami tele volt szexualitással.
Felkaptam fejemet, nem hittem el, hogy valaki ilyen egyszerűen felkínálja magát. Minden egyes szóból csöpögött a vágyakozás. Ennyire jó pasi lennék, vagy én vagyok az első falat hús, ami ma beesett? Gyorsan körbepillantottam, rajtam kívül még ült pár srác a helységben, de mindannyian egyedül, csak hozzám jött ide, amitől persze azonnal mosolyogni kezdtem.
Mindettől függetlenül elég furán éreztem magam… Nem szerettem, nem is szeretem, ha egy lány felkínálkozik, odavész a hódítás
- Semmi gond – feleltem automatikusan mindenféle kedv nélkül.
Egyáltalán nem tetszett ez a nyitás… keresztbe tette a lábait, felém nyújtotta kezét, ráadásul kacéran mosolygott. Nos, miközben keresztbe rakta lábait, teljesen véletlenül megrúgott, erre csak felvontam szemöldökömet, és kissé érdeklődve néztem végig rajta.
Tényleg nagyon csinos lány volt, imponált nekem, gyönyörű, selymesnek tűnő, csillogó haja lágyan omlott vállaira, szemöldöke kecses ívben vonzotta tekintetemet, szemei csodálatosan csillogtak.
Elfogadtam kézfogását, és elcsodálkoztam kacsintásán is. Miért…? Egy ilyen csinos lány miért csinál magából olcsót? Olyan kedvesnek tűnt, de valahogy leereszkedett méterekkel. Úgy gondoltam megosztom vele gondolataimat, egyáltalán nem bántóan. Engem sem zavarna, ha valaki végre megmondaná mennyire rosszul élek!
– Akkor esetleg ismerkedjünk meg – halványan elmosolyodtam. – A nevem Dominic, és azt hiszem egy iskolába járunk – visszakacsintottam, de kevésbé bensőséges mosollyal kísérve. - Megharagszol, ha egyszerűen Kimberly-nek hívnak? Tudod, sokkal szebb, ha kevésbé vagy… – nem tudtam befejezni. Egyáltalán nem akartam belétaposni, ezért megköszörültem torkomat. - Tetszik a Kimberly név – fejeztem be kissé idegesen.

Posts : 5 Join date : 2009. Oct. 04.

Annyi minden lebegett a szemem előtt, gondolataim is ezer felé cikáztak. Olyan furcsa érzésem volt, azt éreztem, hogy feszült közöttünk a hangulat. Már pedig az nem jó, mert abból sok jó soha nem jöhet ki. Komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mi lehet ennek az oka. Talán túl rámenős lettem volna, mert se szó, se beszéd ideültem? Vagy netalántán az a baja, hogy flörtölök vele? Nem tudom, nem értettem, hiszen ez eddig minden pasinál bevált, legalább is úgy vettem észre. Szemeimet rajta tartottam, csak akkor fordítottam el zavartan a pillantásomat, mikor a szemembe nézett. Nem szerettem, ha a szemembe néznek, a pillantásom túl sok mindent elárul. A vágyaimat, a félelmeimet. Én pedig szeretem, ha titok fedi az érzéseimet. Soha senki nem tud róla. Vagy csak nagyon ritkán. Nem szeretem kimutatni az érzelmeimet. Abban mi a jó buli?
Visszahúztam a lábaimat, mert úgy vettem észre, ez nem vált be. A fene vinné el, milyen trükköt vethetnék még be? Úgy döntöttem leállok. Inkább nem próbálkozom semmivel, majd ha akar valamit, akkor lép ő. Hiszen pasiból van, tudja, hogy mi az ami bejön neki.
Először néztem jól végig rajta. Helyes fiú volt,a szemei különösen szépek.
-Szóval akkor Dorianos vagy. Csak olyan furcsa volt, hogy még nem láttalak. - biztosan új, ez is felmerült bennem. Akkor viszont már tuti, hogy ezer rajongója akadt. Mindegy. Vagyis nem az, de na..
-Szép neved van. - kicsit tartottam a reagálásától, de nem éreztem úgy, hogy le kellene állnom. Szerettem volna a szemeibe nézni, de nem mertem. Ilyen se fordul elő velem sokszor, hogy nem merek lépni. Mondatát ugyan nem fejezte be, de sejtettem, hogy mire gondolt. Az az igazság, hogy már érett, hogy valaki rám szóljon a viselkedésem miatt, hiszen csak abból tanul az ember. És ebből rá lehet jönni, hogy nem minden pasi egyforma. De lehet, hogy barátnője van? Milyen hülye vagyok, hogy ez még fel sem merült bennem.
-Jaj, nem haragszom meg. Szeretem a nevemet, szerintem illik hozzám. - rámosolyogtam, bár most már egy fokkal visszafogottabban. Ciki lenne, ha még egyszer rám kellene szólnia.
-Amúgy milyen szakos vagy? - kérdeztem meg tőle, hiszen ahogy ő mondta, ismerkedjünk meg. Azt hiszem vaéahogy így zajlik egy normális ismerkedés...
Furcsa volt ez a lassított tempó, de nem szeretném, ha lenne egy-két érdekes véleménye rólam. Nem érdekel, hogy a lányok mit gondolnak, a pasik véleményére mindig is jobban adtam, ez ezután sem lesz másképp, úgy vélem.

Posts : 48 Join date : 2009. Oct. 05.

Kicsit feszengtem a jelenlétében, nem számítottam arra, hogy egy ennyire szép lány hirtelenjében zavarni fog. Torontóban, és Miamiban tetszett ez a viselkedés, egyszerűen hozzám nőtt, a részemmé vált, azonban New York teljesen más tészta volt. Amióta… amióta Gerogie kórházba került a balesetet követően, egyetlen lánnyal sem feküdtem le, sőt, még csak meg sem csókoltam, éppen ezért nem éreztem magam nyeregben, nem hatott meg, hogy ez a lány engem akar, azonnal, talán csakis szexre. Na abban talán még bele is mentem volna, talán… Ha Ő is ad jeleket, akkor felőlem felmehetünk hozzám, de garantáltan nem fogom többé keresni, mondjuk… így sem biztos, hogy fogom.
Nem akarok tiszteletlen lenni, de… egyszerűen képtelen voltam bármilyen értelmes gondolatot is felhozni. Csakis az járt a fejemben mennyire taszító, ha valaki ilyen könnyedén felkínálkozik nekem.
Amint a szemébe akartam nézni, azonnal elfordította tekintetét, mintha csak félt volna, hogy bármit kiolvashatok belőle. Talán értette mit mondtam, a célzásomat tisztán fogta, és zavarban érezte magát, bár, ebben így utólag sem vagyok biztos. Végül feladta, és elterelte a témát egy olyan irányba, amíg még nekem is megfelelt, kifogásolhatatlanul.
- Ühüm, Dorianos… egy hete érkeztem New Yorkba, egyébként tegnap iratkoztam be, szóval… „friss hús” vagyok – halvány mosoly szaladt át az arcomon. - Ezek szerint te már jó ideje odajársz, igaz?
Vettem egy mély levegőt, összeszedtem minden egyes épeszű gondolatomat. Végül is megérdemel még egy esélyt, nem? Tulajdonképpen kedves lány, és megpróbálja visszafogni magát, ezt valami második esélyként is nézhetjük, nem igaz?
- Köszönöm, akárcsak a tiéd, Kimberly – biztatóan mosolyogtam rá.
Körülnéztem még egyszer. Mindenki olyan nevetős, boldog, kedves volt, összehajoltak, beszélgettek, kuncogtak, mi pedig ott ültünk ketten, mintha valami gond lenne… veszekednénk, vagy ilyesmi.
Úgy döntöttem kicsit fellendítem a beszélgetésünket, mielőtt végleg ellaposodnánk.
- Fotógráfiára járok, és te? Gondolom… táncolsz, olyan… táncos alkatod van – féloldalasan végigstíröltem.

» Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle. [Stephan]
» PLEASE! SOMEBODY HELP ME! - .::[ Dominic Sanders ]::.
» Don't say anything, you picked up! [Dominic]
» Agyagveszély [Dominic]
» Dominic Sanders